Székelyudvarhelyről a magyar válogatottig

– Nagypályás futballistaként kezdted karrieredet, szép eredményeket értél el, jelenleg a teremben kergeted a labdát. Miért váltottál?

– Ötévesen kezdtem a nagypályás focit, játszottam az ISK-nál, a Hargitánál, majd két és fél év bușteni-i focisuli következett. Ezután a Vasluihoz kerültem, amely csapattal megnyertük a román másodosztályt, sajnos a legjobbak között nem tudtam bemutatkozni, mert a feljutás után teljesen kicserélték a csapatot. Akkor Mircea Rednic volt az edzőm, ő mondta nekem, hogy ahova megy, visz engem is. Útja Belgiumba vezetett, ahova végül nem követtem őt. Az FC Brassóhoz kerültem, ahol az első csapatnál nem kellettem, de a másodiknál már számoltak velem. Sajnos semmi pénzt nem kaptam tőlük, így ez visszalépést jelentett számomra. Én mindig is nagyon szerettem a futsalt, akkor volt a csúcson az udvarhelyi teremfoci, és sokat győzködtek az itthoniak, hogy jöjjek vissza, végül az SK-t választottam. Nehezen szoktam meg a teremfocit, nem ismertem a taktikákat, módszereket, azt sem tudtam, hogy talppal kell átvenni a labdát, vagy hogy hova kell futnom. Egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kezdjek beleszokni, majd Tóth Károly irányítása alatt több lehetőséget kaptam.

– Akkor kalandos pályafutásod volt.

– Igen, az SK-nál eltöltött két év után Kolozsvárra mentem egyetemre, ahol a Clujanánál játszottam. Majd visszajöttem Udvarhelyre, nagypályán az SZFC-nél, míg teremben az IpSE-nél játszottam. Ezután kihívtak Nyíradonyba, ahol Kozma Mihály volt az edző, fél évet játszottam a Nyíradonyi Huszároknál, majd a csapatot átnevezték Armadának, és átköltözött Debrecenbe. Ezután áthívtak Berettyóújfaluba, ahol most hosszabbítottam egy évet. A csapattal a Magyar Kupát megnyertük, míg a bajnokságban másodikak lettünk a Győr után.

– Új emberként kerültél a csapatba, sikerült hamar beépülnöd?

– Szerencsére sokat játszom, úgyhogy nincs baj. Úgy érzem, alapember lettem a csapatban. A házi gólkirályi ranglistán második lettem, egyedül a brazil idegenlégiós előzött meg, húsz alkalommal voltam eredményes a bajnokságban. Új klubom nem volt teljesen ismeretlen számomra, hiszen többek között korábbi csapattársammal, Gál Istvánnal is együtt játszom.

– Mekkora a különbség a magyar klubcsapatok között? Van akkora, mint a román bajnokságban?

– Akkora biztosan nincs, mint a City’us és a többiek között. Hiszen mi simán legyőztük a Győrt a Kupában, igaz, a bajnoki döntőt 3–0 arányban veszítettük el velük szemben. Amúgy a Győrnek van a legnagyobb költségvetése a magyar bajnokságban, ami nagyon érződik. Egységes a csapatunk, így fel tudjuk venni velük a versenyt, főleg akkor, amikor nálunk mindenkin látszik, hogy nyerni akar, és rendesen felpörög, míg a győriek egy gyengébb napot fognak ki, mint például a kupadöntőn. De egyébként jobbak. A csapatok között nincs akkora különbség, mint Romániában, például mi is kikaptunk az utolsó helyezettől, szorosabb és kiegyenlítettebb a magyar bajnokság, mint a román, pár ponton múlnak a dolgok.

– Hat éve futsalozol, jelenleg a magyar válogatott kapujában állsz.

– A magyar válogatottban egyelőre hivatalos mérkőzésen nem léptem pályára, csak edzőtáborokban voltam velük, és barátságos meccsen a székely válogatott ellen játszottam. A mérkőzések után úgy éreztem, meg voltak elégedve velem. Játék nélkül magas szinten futsalozni nem lehet, még most is úgy érzem, hogy sokat tanulhatok, folyamatosan kell fejlődnöm, van egy kis lemaradásom, hiszen kissé későn kezdtem.

– Lehet majd téged újra focizni látni Székelyudvarhelyen?

– Legszívesebben itthon játszanék, hazavágyom, az lenne az igazi, de erre egyelőre több okból nincs lehetőség. Sajnálom, hogy többeknek is el kellett mennünk Udvarhelyről máshol játszani, miközben tudjuk, milyen futsalélet volt itt. Elég rossz érzés, hogy külföldön kell fociznunk, amikor itthon is lehetne. A nagypályás fociról pedig már teljesen lemondtam.

– Még jó pár év van előtted. Meddig szeretnéd csinálni?

– Ameddig csak bírom, a magyar válogatottban szeretnék hivatalos meccseken is játszani, klubszinten pedig további címeket és komolyabb turnékon való részvételeket szeretnék.

– A hétvégén járt le az Európa-bajnokság. Kivel tartottál?

– A spanyoloknak drukkoltam végig. Amúgy is szeretem az FC Barcelonát, a spanyolok pedig nagyjából végig a katalánok játékát hozták, és ez nagyon tetszik nekem. Azért nem vagyok fanatikus, hiszen a németeknek is szurkoltam, ők is szimpatikusak voltak. Sokan mondták, hogy nem szép a spanyolok játéka. Nekem az a véleményem, hogy ez a modern foci, amit ők játszanak. A sok kicsi, apró passz pszichésen és fizikálisan nagyon megterhelő az ellenfél számára, és ez volt a sikerük kulcsa.