Belföldi siker a román körversenyen, hathatós marosvásárhelyi közreműködéssel

Marosvásárhelyen még senki sem hitte, hogy megmarad Nechita sárga meze

Kezdjük azzal, hogy amióta bekerült a nemzetközi kerékpáros unió (UCI) hivatalos versenynaptárába, belföldi kerékpárosnak még nem sikerült megnyerni Románia kerékpáros körversenyét, de még szakaszt is ritkán, hisz – tekintve, hogy most már ranglistapontokkal és a UCI-szabályzatnak megfelelő pénzügyi jutalmakkal is jár a viadal – minőségi ugrás következett be a mezőny összetételében. Az utóbbi években a román kerékpárosok már jóformán a rajthoz is alig állhattak, s nem is reménykedhettek a végső sikerben.

Nem volt ez az idén sem másként, amikor a 11 induló csapat közül csupán az ifjúsági válogatott és a Dinamo állt teljes egészében belföldi kerékpárosokból, amelyhez csatlakoztak néhányan a csíkszeredai Tusnád Cycling Team kontinentális csapat és a Mazicon színeiben. Amikor tehát a második szakaszt követően az ifi válogatott Andrei Nechita jó prológusának és sikeres szökevénycsoportban való részvételének köszönhetően átvette a vezetést az összetettben, Berekméri Csongor csapata mindent annak rendelt alá, hogy a lehető leghosszabb ideig védelmezzék a sárga mezt, s ezért lemondott arról, hogy a csapat eredeti esélyese, a marosvásárhelyi Sipos Zoltán a legjobb román mezéért hajtson, most arra összpontosított, hogy segítségével szükséges szintű iramot diktáljon. Ennek az egyik következménye az volt, hogy Sipos a szakaszok végén rendre elfáradt, sok-sok percet veszített, de Nechitának megmaradt az összetettben vezető pozíciója.

„Amíg bírták a fiatalok, addig vitték az iramot – számolt be Berekméri Csongor – a végére azonban csak elfáradtak.” Ezért nem is számított arra, hogy Nagyszeben után meg lehet őrizni a mezt. Csakhogy a transzfogarasi kapaszkodón, amikor a négyperces hátránnyal induló görög Joannisz Tamuridisz meglógott, nem csak a szakaszgyőzelemért, hanem a sárga mezért is, Nechita „balkézről”, a Dinamo színeiben versenyző, ugyancsak marosvásárhelyi, hegymenetre specializált Csicsáky Tamástól kapott segítséget, s hozzá tapadva megőrzött még 19 másodpercet az előnyéből, ami elég volt ahhoz, hogy az utolsó, Brassó – Bukarest szakasz után az első helyen maradjon.

„Nagy örömükben a fiúk le akarták vágni a szakállamat – mesélte Berekméri Csongor –, mert előtte azt ígértem, hogy levágom, amennyiben legalább egy szakaszt sikerült megnyernünk. Nos, ezzel szemben a végső győzelem lett a miénk. Igaz, szakaszt nem nyertünk, ezért a szakállam is megmaradhat.”