Az olimpia kapujában

Két éve vesz részt hivatásos szinten országúti és hegyikerékpár-versenyeken, a jövő évi, Rio de Janeiró-i paralimpia pedig karnyújtásnyira van tőle. Róberttel és hűséges „mindenesével”, édesapjával beszélgettünk.

„Születésekor azt mondták nekünk az orvosok, hogy örüljünk, ha nem lesz tolószékes. Gyerekkorában rengeteget dolgoztunk vele, naponta hosszú órákon át masszíroztuk, tornáztattuk. Én vettem fel a kegyetlen apuka szerepét, aki nem hagyta alább, folyamatosan mondtam, hogy álljon neki sportolni” – mesélt a kezdetekről Tamirjan Eugen. Róbert jelenleg jobb lábfejét alig tudja mozgatni, jobb karját nem tudja kifordítani, vannak olyan mozdulatok, amiket nem tud elvégezni.

„Ettől függetlenül szerencsére teljes életet tudok élni, bár az általános iskolában betegségem nagyon kihatott rám, az osztálytársak csúfolkodtak velem, most már nem érnek ilyesmik. Négyévesen tanultam meg biciklizni, hatévesen kezdtem jégkorongozni, ahol kapus voltam. Aztán a hokit abbahagytam, mivel az edzőm nem bízott bennem és tudásomban, így ismét előtérbe került a kerékpár” – tette hozzá a csíkszeredai fiatal, akinek anyai nagyapja nagygalambfalvi, nagyanyja pedig bikafalvi.

Elmondása szerint alig látszik veleszületett betegsége, csupán másképp lép és fog kezet. „A biciklis és a hétköznapi cipőiben is másfél centi vastag betét van, mivel jobb lába rövidebb a balnál. Verseny közben nem tudja kivenni a kulacsot a tartójából, ezért egy szívószálas rendszerrel oldottuk meg az itatását” – mesélte az édesapja, majd Róbert vette át a szót. „Ha bal kézzel fogom a kormányt, akkor a kulacs rázódik ki a kezemből, ha fordítva van, akkor tudok inni, de a bicikli esik ki a kezemből” – mondta nevetve.

2012 júliusában vett részt első versenyén, amelyen nem ért el számottevő eredményt. Az áttörést a Székelyföldi Körverseny amatőr sprintversenye hozta, ekkor figyelt fel rá a Tusnád Cycling Team csapatmenedzsere, és felajánlotta, hogy igazoljon hozzájuk. Egy év után a bákói Elefant Bike Club csapathoz került. Ennek színeiben húsz versenyen vett részt, tizenegyet megnyert, a többin pedig az első tízben zárt. A parakerékpáros világbajnokságon kategóriájának mezőnyversenyében kilencedik lett, míg az időfutamon hetedik helyen ért célba. Sikereit még jobban kiemeli az a tény, hogy legtöbb versenyén egészséges emberekkel mérettetett meg.

2015-ös eredményeit még nehezebb szemlézni. A neki újnak számító parapályakerékpár-világbajnokságon 14. lett, a Balkán-bajnokságon a dobogó második fokára állhatott fel, krosszduatlonban nem volt jobb nála Romániában, míg korosztálya országúti bajnokságának sprintversenyében negyedik lett. Parakerékpárosok számára rendezett világkupa-sorozatban is szerepelt, a vratnai (Szlovákia) versenyt megnyerte, a belgrádin negyedik lett, míg a prágai futamon úgy lett hatodik, hogy előtte öt világbajnok végzett. A 9. Székelyföldi Kerékpáros Körversenyen korcsoportjában a második helyén zárt, míg a nemrég megrendezett Ivó-völgye hegyikerékpár-verseny mindkét napján a leggyorsabbnak bizonyult.

A sprintversenyek a lába miatt nem számítanak erősségének, inkább hegymászásban tud kiváló eredményeket elérni. Ezt alátámasztja az ország egyik, ha nem legjobb hegyimenője, a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc. „Nagyon jó sportoló, óriási ambíciója van. Kitartásának és édesapjának nagyon sokat köszönhet. Eugen nélkül nem lenne itt, minden edzésre, versenyre elkíséri, nagyon nagy segítség ez neki. Robi imádja ezt a sportot, és nagyon jó eredményeket ér el az egészségesek között. A mászást nagyon bírja, ezért is kedvelem igazából. Biztos vagyok benne, hogy hallunk még róla” – mondta róla Ilyés, akivel gyakran együtt edzenek és versenyeznek.

Romániának jelenleg két képviselője biztosan ott lesz a jövő évi riói paralimpia kerékpárversenyén: Novák Károly Eduárd és Oláh Attila. Az országnak 11 pont szükséges ahhoz, hogy újabb kvótát szerezzen. „Novemberben lenne egy verseny Manchesterben, de jelenleg pihenőn vagyok, így nem tudok időben felkészülni rá. Jövő márciusban az olaszoknál lesz a világbajnokság, ahol az ország újabb pontokat tud szerezni. Én nagyon reménykedem abban, hogy sikerül ezt elérni és ott lehetek majd Rióban” – osztotta meg olimpiai vágyait Róbert.

A kerékpározás nem az olcsó sportágak közé tartozik, a folyamatos versenyeztetés pedig újabb és újabb kiadásokkal jár. „Sok pénzbe kerülnek ezek a versenyek, el kell utazni oda, ki kell fizetni a benevezési díjakat, a bicikliket fel kell szerelni stb. A nyeremények nem nagyok, legjobb esetben lenullázzuk a költségeinket, de leginkább csak költünk. Sajnos a fiamat igazából senki sem karolja, pártolja fel. Az emberekben megvan az a tudat, hogy ha béna vagy, akkor semmire sem vagy jó. Megfognak, és félretesznek. Jó adag megkülönböztetésben van részünk, ez nagyon megnehezíti a dolgunkat. Szerencsére azért vannak kisebb-nagyobb támogatóink, de a folyamatos fejlődéshez többre van szükségünk” – tért át a szerelő, főszponzor, edző, egyszóval a mindenes pozíciót betöltő édesapa a kerékpározás anyagi oldalára.

Kissé a tanulás rovására is megy a biciklizés, ám Róbert osztályában nem utolsó tanuló. „Amikor külföldön versenyzek, lemaradok a tanulmányaimmal, ám eddig mindig sikerült behoznom a hátrányomat. Most tizenkettedikes vagyok, jön az érettségi, nem lesz könnyű évem. Valószínűleg előrehozott érettségin veszek részt májusban, így lesz időm felkészülni az olimpiára is” – mondta reménykedve.

A Romániai Kerékpárszövetség elnöke, Novák Károly Eduárd is tehetséges sportolónak tartja Róbertet. „Szerintem még túl fiatal ahhoz, hogy az olimpián komoly eredményt tudjon elérni. Ha lesz még kitartása és továbbra is motivált tud lenni, a következő években egy ügyes versenyző lehet belőle. Nagyon sok fiatal hamar szeretné a komoly eredményeket, azonban ezeket ki kell várni, meg kell dolgozni értük, az apró lépéseket nem lehet kikerülni. Az elkövetkezendő időben specifikus edzésekre van szüksége, le kell szűkítenie a versenyzési vágyát, hiszen pályán, országúton és hegyen is versenyez. Ha olimpiáról álmodik és szeretne ott versenyezni, akkor a hegyikerékpárt alább kell hagynia, hiszen visszaüthet, mivel az teljesen más sportág. Az olimpián természetesen előny lenne, ha Róbert, Oláh Attila és én együtt tudnánk versenyezni, több számban is részt tudnánk venni. A mezőnyversenyben sokat tudna nekem segíteni, hiszen egy kategóriában versenyzünk. Az olimpiai kvótát az ország szerzi. Én csak arra tudom biztatni, hogy addig a pillanatig eddzen tovább, amíg el nem dől, ki utazik Rióba” – mondta a paralimpiai, világ- és Európa-bajnok kerékpározó.