2011. február 11., péntek

Köszönet annak a becsületes, jólelkű embernek, aki megtalálta a bankkártyámat múlt pénteken, és beadta a bankba!
Emőke

Azt szeretném megkérdezni a szentegyházi jegyző úrtól, hogy a megmaradt „sommerlisztet” kinek cipelte?
Ismeretlen

Tisztelt Sümec. Amíg az sms-véleményt fogalmaztad, elmehettél volna a piacra, és vehettél volna egy zsák kukoricát a gyilkos kormoránoknak, hogy megmaradjon neked az élvezet. Talán te is visszaengeded a halakat élvezetből, amiket kifogsz?
Ismeretlen

A zetelaki közbirtokossági elnök urat szeretném megkérdezni az összes tag nevében, hogy mit csinálnak azzal a pénzzel, amit évente felvesznek a legelőtámogatásból és a licitálásból, ami nem kis pénz? Minket, mint tagokat, nem illetne meg egy kis év végi osztalék, mint a közeli falvakban, ahol 500–1000 lejig kaptak a tulajdonosok a jövedelemből? Őszinte kérdésemre őszinte választ várok!
Egy idős közbirtokossági tag

A Bethlen-negyedi kispostára utálok menni. Csomagunk érkezett, bemegyek utána, hatodik vagyok a sorban. Két hölgy tanulmányozza a számítógépet, még gondolom magamban, szimpatikus hölgyek, miért is lenne panasz rájuk. Jó 10 perc várakozás után meguntam, leültem, majd viccesen az előttem várakozónak mondom: vagy a gép rossz, vagy a hozzáértéssel van baj. Erre az úgynevezett intelligens főnöknőtől jön a válasz: „Mi van, te az anyádban tanultál meg számítógépen dolgozni?” Na, ehhez mit szólnak, kedves polgártársak, amikor egy postahivatal ún. igazgatónője ezt válaszolja? Azt sem lehet mondani erre, hogy az első 7 év, mert komoly, katolikus, példamutató szülők gyermeke. Hát erre azt tudnám mondani, senki nem az anyjában tanul, de közhivatalban nem beszélnek így egy ügyféllel.
Egy csalódott ügyfél

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.