2011. április 19., kedd

Ilyen is van! A sok panaszkodás után örömünket szeretnénk tolmácsolni. Színházkedvelők vagyunk, az egyik előadásra utolsókként mentünk a pénztárhoz. Négy jegy helyett kettőt kaptunk. Megegyeztünk a fiatal pénztárosnővel, hogy jó lesz nekünk a pótszék is… Erre ő munkaideje után megkereste a férjemet, és még hozott két jegyet. KÖSZÖNJÜK! Bár sok ilyen ember lenne a munkahelyeken, mennyivel szebb lenne a világ… Tisztelettel,
B. Ilona

A legtöbb ember, sokan még a keresztények közül se veszi komolyan Jézus kínszenvedését, már nem figyelnek a keresztet hordozó Jézusra. A pénz, a hajszolt munka, szórakozás, televízió leköti őket. Értékrendünk csak a testre összpontosul (étel, ital, szex). A sötétség fejedelmére hallgatunk, aki kényelmes és testi örömöket kínál, s ezzel az örök halálba vezet. Legalább nagyhéten erről is lehetne „pletykálni” s ne csak a semmittevő polgármesterekről, ellopott vagy megkárosított javainkról...stb stb... ugyebár, ha igazi keresztények volnánk, s nemcsak amolyan vasárnap délelőttiek. Elnézést, de ez is érdemes a közfigyelemre.
Egy világi

A farkaslaki tűzoltóság telefonszámát miért nem veszi fel senki? Ne hívjátok többet ezt a számot, mert úgysem jelentkezik senki. Hívjátok a 112-es segélyhívót.
Ismeretlen

Tisztelt bögözi polgármester úr! Köszönöm válaszát, habár kérdésem nem Önhöz intéztem, hisz hivatalába lépése óta még egyszer sem jött le, és hívta össze a falu lakóit, hogy megvalósításait és jövőbeli terveit elénk tárja. De mint láthatta, van rá igény, hisz az újságban megjelent vélemények hatására szervezett falugyűlésen szép számú érdeklődő volt. Ezúton is megköszönném kis közösségünk nevében, hogy megtisztelt jelenlétével, és részletesen bemutatta szerény költségvetésünket, a megvalósításokat és a terveket. Ezenfelül köszönjük a lehetőséget, hogy a lakók elmondhatták panaszaikat, észrevételeiket. Köszönjük, hogy rámutatott a problémára, mégpedig arra, hogy nem Ön tehet arról, hogy a falu egyáltalán nincs informálva sem a beruházásokról, sem a jövőbeli tervekről.
Vagyis az elmúlt időszakban nem történt semmiféle anyagi elszámolás a falu lakói felé. Pedig mindenkit érdekelne, hisz most is olyan összegről van szó (29 000 - 20%), melyet egy átlagkeresetű személy kb. 2 év alatt keres meg. Tisztelettel,
egy helyi lakó

Szép lassan húzta be maga mögött az ajtót. Bár legszívesebben becsapta volna, ha egyáltalán érzi, mi is van vele. Kis gombócok gyűltek a torkában, nagy krokodilkönnycseppek a szeme sarkában, és egyáltalán nem volt jól. Azt érezte, mindjárt megnyílik a föld alatta, és egész egyszerűen vége a világnak, volt, nincs, az már nem forog tovább. Három szó visszhangzott a fülében: holnaptól nincs munkahelye. Ami az élete volt. Ide jött be minden reggel, itt harcolt a kollégáival, és néha önmagával is. Aznap este még fel sem tudta fogni, mi is történt vele. Úgy érezte, mintha levágták volna a karját, elvágták volna mindentől, ami valaha fontos volt neki. Az első hónapban csak kereste az igazságot és önmagát. A második hónapban rájött, hogy világosban is lehet sétálni az utcán, délután ötkor is van élet a városban, és vannak még barátai, akikkel találkozni tud. Ráeszmélt, hogy milyen szép is a természet, nemcsak a fax hangja csodálatos, a madaraké is. És megismerte önmagának azt a részét, ami eddig is ott volt benne, csak nem vett róla tudomást. Mert már elfelejtette, hogy ő nemcsak azokban a dolgokban jó, amik a korábbi munkájához kellettek. Ő nem csak feladatot tud kiadni, de kreatív is. És nem csak irányítani tud,de különösen empatikus is tud lenni az emberekkel. Szép lassan egy új önmagára ébredt. Bezáródott egy ajtó és kinyílt egy új. Azóta létrehozott valami teljesen mást, ahol nap mint nap emberekkel foglalkozik, a lelkükkel,és ami még fontosabb: boldoggá vált. Már nem tragédiaként gondol munkahelye megszűnésére, hanem valami olyanra, ami új útra terelte őt. Egy olyan útra, ahol nem kereste, mégis megtalálta önmagát.
Ismeretlen

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.