2010. szeptember 1., szerda

Felszólítom Teréz Anyut, hogy a törvényszék által megítélt kártérítést, valamint a végrehajtónak általam kifizetett összeget, összesen 700 lejt haladéktalanul fizesse nekem meg, ellenkező esetben informálom jelenlegi munkaadóját a múltjáról, és akkor neki annyi.
A károsult

RMDSz-ellenzékiként is csak gratulálni tudok a jelenlegi városvezetésnek, az utóbbi napok úttest- és járdaaszfaltozása kapcsán. A munka szervezetten, gyorsan és hatékonyan lett végezve, szinte meg sem éreztük, nem úgy, mint a valamivel több mint 2 évvel ezelőttit, amikor a Viaduct hetekig aszfaltozott a Bethlenfalvi úton a legnagyobb hőségben és csúcsforgalomban! Ha ehhez az kell, hogy RMDSz-es polgármester vagy bukaresti kapcsolatok legyenek, akkor ám legyen. Amennyiben a város javára válik, hogy Bunta polgármester nem veszi fel a provokatív és sokszor aljas politikai rágalmakat, hanem inkább kitartóan dolgozik, amint az utóbbi 1 évben a városképen is látható, akkor azt mondom, inkább őt választom! Ideje lenne véget vetni annak, amit lassan másfél évtizede Udvarhely és polgárai sínylenek meg, hogy egész Erdélyből itt zajlik a két tábor közti politikai és gazdasági „háború”, itt ütköznek a „hatalmasok”, a fejünk felett döntve, és közben sorvadunk, fogyunk! Tucat udvarhelyi barátom van, kik Fenyédre, Máréfalvára, Boldogfalvára költöztek ki, és nem vágynak vissza! Meddig zajlik még a konfliktus, a gőgős hatalomharc a mi rovásunkra?!
Egy udvarhelyi EMNT-s

Olyan városban élek: 1. Amelyben nem befogadunk, hanem kirekesztünk. 2. Ahol nem felszámoljuk a gettókat, hanem bővítjük, gyarapítjuk számukat. 3. Amelynek 1183 polgára, többségükben kiskorúak, mély szegénységben, halmozott hátrányban, gettókban összehozva „élnek”. 4. Ahol 2010-ben (!) még léteznek cigányiskolák (Budvár, Kadicsfalva), bár ezt törvény tiltja. 5. Ahol városvezetésünk jövőképe a temető. 6. Ahol zsidó honfitársaink nem tudnak tiltakozni őseik nyugvóhelyének beépítése ellen, mert mind a 285-ket hiánytalanul kiszolgáltattuk Auschwitznek. 7. Ahol szívás „budvárosnak” születni, mert: nem lesz gyermekszobád, két tömbházat 500 társaddal kell megossz, 0 % esélyed, hogy egyetemet végezz, 72 % esélyed, hogy írni-olvasni se tanulj meg, és azok hibáztatunk téged, akik nem tettünk azért, hogy kitörj a nyomorból és városunk értékes polgára lehess. Isten legyen hozzánk irgalmasabb, mint mi voltunk/vagyunk egymáshoz!
Zsó

Utcabál, jószomszédi viszony, szeretet, megbékélés, egyetértés: amíg egyes helyeken erről beszélnek, addig minket a kedves szomszédok kizárnak a saját portánkról. Ha be szeretnénk menni, bemászunk a kerítés tetején, vagy megkérjük a felső szomszédot, hogy az ő portáján keresztül engedjen be. Szeretném tudni, hogy ki adott engedélyt a garázsok közt a kapu felszerelésére, ha a szomszédok nem egyeztek bele, és egyeseket meg sem kérdeztek. Még van képük kiírni, hogy az illetékesek a kulcsot átvehetik a megadott címen. Hát ez szép, zuhog az eső, és megyek kulcsot keresni, ha be akarok menni. Hogy minek is kellett oda kapu? Talán azért, hogy nyugodtabban tudjanak dolgozni feketén, minden második garázsban. Persze, az illetékesek szemet hunynak az ilyeneknek, nálunkfelé csak az adófizetőket szokás ellenőrizni.
A felháborodott garázsos szomszédok

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.