2010. június 23., szerda

Igazat adok neked ATTILA, szerintem már rég nem a becsületről szól az egész, hanem a saját jólétről. Sokunk számára leszerepelt a kormány a jelöltjeivel együtt. Mintha nem is hallanák a szegénységben tengődő emberek hangját!
Egy kisnyugdíjas

Megköszönjük a híres rmdsz-nek, hogy ilyen ügyesen csőbe húzta a választópolgárait, főleg a nyugdíjasokat, mert ők mentek szavazni. De többet ne számítsanak rájuk. Hazudtak eleget 20 év alatt, mehetnek haza.
Egy csalódott nyugdíjas

„Az RMDSZ egy erős parlamenti csoport, mely bele tud szólni az ország döntéseibe”, mondta Antal úr, pimaszul mosolyogva lelke mélyén. „Fontos, hogy nem bukott meg a jelenlegi kormány”, mondta újból a magáét Antal úr, tudatalattijából Mikes Kelemen szavai kerültek a felszínre, halkan és kissé elferdítve: annyira szeretem ezeket a becsapott székelyeket, hogy soha nem tudnám elfeledni a pénztárcám adta telítettségérzetet. „Mi nem ezt akartuk!”– hangoztatta Antal úr, mi annyira tiltakoztunk, hogy a fekete és a fehér golyók helyett még a saját rágóguminkat is képesek voltunk beledobni az urnákba. „Azért maradtunk a kormányban, hogy belülről tudjuk befolyásolni az intézkedéseket”, igaz hogy ez eddig egyszer sem sikerült, de három a magyar igazság, szólt újból Antal úr, a politikai prostitúciót megszemélyesítő RMDSZ leggyengébb láncszeme, majd elégedetten távozott a sajtótájékoztatóról.
Ismeretlen

Drága, Ibolya, ne legyen már annyira naiv. Addig, amíg mindenkinek van valaki a háta mögött, addig mindenki oda parkol, ahova éppen kedve szottyan. Két gyalogátjáró közé a legforgalmasabb és legszűkebb helyen, de hát kérem, nem lehet az újságba kitenni, mert olyan helyen dolgozik. Vagy estleg apuka vagy anyuka dolgozik olyan helyen. Az ilyen „emberek” kellene néha tükörbe nézzenek.  A parkolási szokás is sok mindent elárul egy ember jelleméről, csakúgy mint a vezetési stílusa. Ha lenne egy igazán komoly razzia, 3/4 udvarhelyi jogosítvány nélkül maradna.
P. C.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.