2010. február 3., szerda

Méghogy a Gas Tours főnöke tiszteli az utasait? Hát ha tisztelné, akkor nem olyan körülmények közt utaznánk, amilyen közt utazunk. Soroljam? Tolongunk a buszokon, mint az állatok, állva utazunk a bérletünk mellett, néha, ha ülőhelyet kapok az ablak mellett, akkor beázott ruhával szállok le, a buszok úgy zúgnak, hogy a saját hangom sem hallom és erre már csak ráadás, hogy a bérletet megdrágították, és szombaton nem érvényes. Na, ilyen a főnök, aki tisztel minket.
Egy elégedetlen utas a sok közül

A pontosság sok pénzt megspórol. Ez látható egyik taxis-cég minden egyes kocsiján. Hát ne tudd meg, kedves olvasó, miről szól ez a pontosság. Január 27-én 18.25-kor hívtam a taxit, megérkezett 18.55-kor, amikor odaért mellém, felgyorsult és elhúzott a nagy sötétségbe. Kénytelen voltam hívni egy másikat, amely két faluval odébbról jött éppen vissza. Mire odaért, én jól átfagytam már, de kárpótolt a kocsiban a jó meleg, a halk zene, és az udvarias szavak. Mellesleg az sem elhanyagolható szempont, hogy szinte ingyen utazhattam hazáig. Köszönöm, és szeretnék hosszú, boldog életet kívánni és jó egészséget neked Zs., feleségednek és két gyerekednek.
Ismeretlen

Nem hiszem el, hogy a szállítási vállalat főnökét kell hibáztatni, mert egy gagyi sofõr nem képes bekapcsolni a buszon a fűtést.
Anulu „barátnője”

Igaza van a csalódott 2 gyerekes igénylőnek. Miért nem tették közzé, ha változtatnak a határidőn? Érdekes módon másnak volt ideje leadni minden papírt nov. 20-ig csak 51 embernek nem. Egymást marják a mi pénzünkre.
Egy reménytelen lakásigénylõ

Csak azt nem tudom, hogy a Villanytelep utcai járdákat ki kell takarítsa a jégtõl, mert járhatatlanok. Arról volt szó, hogy ellenőrznek és büntetnek, de sehol semmi ellenõrzés és büntetés. Majd, ha valaki a nyakát töri, akkor tán tesznek valamit.
Egy mindennapos arrajáró

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.