2009. december 4., péntek

Jön a Mikulás!(?) Minden jó, ami hagyomány? Felelős szülőként vagy nevelőként felelősséggel tartozom-e az iránt, hogy: – Az ártatlan gyermekemet úgy nevelem, hogy az első felismerése az életben egy nagy csalódás kell legyen. Még akkor is, ha az történetesen a Mikulás, aki az esetek többségében nem is tudja elhozni az áhított ajándékot, amitől a gyerekeknek, akik tisztán hisznek, a csalódás keserűségét kell átéljék, és mi csak HAZUDUNK tovább, hogy majd az Angyal... (Ha valaki megosztaná véleményét, elküldheti a karoly-robert.s@freemail.hu e-mail címre.)
Kámzsa

Feketekenyér azt állítja (UH, dec.1, keddi száma): Aki járja Európát, tapasztalja, hogy a jelenleg hivatalban lévő elnökünk a világ szemében súlytalan, vállalhatatlan partner. Mégis, miből tapasztalja? Rövidebb papírt kapnak a közvécékben a román állampolgárok? Honnan veszi, hogy az elnökünk ilyen a világ szemében? Mert ezt mondta Geoană, ugye? Esetleg, valamelyik európai állam-vagy kormányfő szólt magának, személyesen, mi? Mondták ugye, hogy: Te Feketekenyér, szólj azoknak nyakas székelyeknek, hogy lépjenek már túl ezen a kutyakomédián, és tegyék lehetővé szavazataikkal Klaus Johannis kormányfővé való kinevezését, mert ha nem, Ukrajna sorsára fognak jutni. Így volt, ugye? És erre megszületett Szent Feketekenyér episztolája az udvarhelybeliekhez.
(fehérkenyér)

Az olvasói véleményekből is látszik, hogy Udvarhelyen sok a „munkanélküli”, akinek idejét a haszontalan levelezgetés, véleménynyilvánítás, mások nevezgetése, saját okoskodása tölti ki. Sokan így kommunikálnak, kimondják bosszúságukat, megkönnyebbülnek ahelyett, hogy tájékozódnának, dokumentálódnának saját múltunkról, történelmünkről, hiszen 2o éve mosolygott ránk a sokarcú szabadság, melynek éllovasai azóta sokféle köpönyeget öltöttek magukra.Testvéreink egyetlen dologban maradtak azóta kitartóak és valamennyien egyformák: a nemzetállam fogalmának megítélésében. Mert egyik rész kimondja, a másik csak gondolja, de ugyanúgy érzi, hogy az erdélyi magyarság valóban „az ország négerének” számít. És akkor érdemes egymás között veszekednünk? Mérlegeljünk higgadtabban, mások eszelőssége,romlottsága esetleg aljassága miatt ne szidjuk mindig a fajtánkat! Megittuk ennek a levét évszázadokon át, mégse tanulunk hibáinkból. Azt kapjuk, amit megérdemlünk, amit magunknak kiharcolunk, de nem a Berceanu-féle hangnemben!
Tisztelettel: Tamás Lenke

Nyomtatásban megjelent az Udvarhelyi Híradó 2009. december 4-ei számában.

Véleményét elküdheti SMS-ben a 0744-109022-es telefonszámra,
illetve e-mailen az uh@udvarhelyi-hirado.ro címre.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.