2011. július 29., péntek

Azt írja az újság (ha igaz!), hogy Papp Előd, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke szerint a székelyföldi fejlesztésekben vigyázni kell, nehogy azok fenntarthatatlanná váljanak. A bizonyos vonatkozásokban ésszerű gondolatra egy végletesen szerencsétlen, mondhatni buta példával hozakodik elő: „Lehet és kell is vízhálózatot építeni, de csak mértékkel, előbb azt kell megvizsgálni, hogy a (...)vezetékes vizet az arra rácsatlakozó jövőbeni fogyasztók megtudják-e fizetni.” Megdöbbentő blődség egy ilyen gondolat a „hétköznapi” embertől is, hát még egy ambícióktól duzzadó politikustól. Az alelnök úr mondandója magyarra fordítva ugyanis azt jelenti, hogy csak az igyon egészséges ivóvizet, aki meg is tudja fizetni! Alelnök urunk mit sem hallott az egészséges ivóvízhez való egyetemes(!) jogról, arról, hogy (szégyenkezve írom le a közhelyet) civilizált társadalom elképzelhetetlen vezetékes víz és kanalizálás nélkül. Továbbá: a községből várossá válás egyik alapkritériuma. Erre még hosszas, és bizonyára szellemi elfáradással is járó politikai kóborlásában Papp Előd még nem jött rá. Ahol tehát nincs pénz, ott tovább folyhat az utcán a szennylé, el a patakokig, folyókig, ihatják az egészségtelen kútvizet a székelyek. Remélem a nitrátos meg egyebes víz szürcsölgetése közben elgondolkoznak azon, hogy vajon, hogyan teremnek egyes helyeken a Székelyföldet boldogítani akaró ilyen alelnökök?!
Xavér

Köszönöm Hajnalnak, hogy segítségünkre sietett, mert az a pár sor amit a fiamról írt, és amit felolvastak a Rádió Gaga-ban nagyon sok embert megmozgatott. Sokan hívtak telefonon és adományoztak Zoltánnak. Köszönöm mindenkinek aki elképzelte, hogy mi lenne ha „az én gyerekem, vagy unokám lenne ilyen helyzetben”, mi lenne, ha csak az embertársaim segítségével tudnám megmenteni az életét, hiszen alázat és bátorság kell, hogy kérni tudjál, de egy jó szív és kis pénz, hogy segíthess. Reménnyel a szívemben, hogy végig tudjuk járni ezt az utat, mindenkinek köszönöm, aki segített rajtunk, vagy ezentúl fog.
Zoltán anyukája, Margit

Ha azt hallom, hogy tanulmányi kirándulás, mindig eszembe jut a harinai templom. Iskolás koromban kirándultunk arra a magyar tanárunkkal, aki sokat mesélt a román kori templomról. Mindannyiunkat elbűvölt a nagysága, történelme, s magánya. Sajnos kevés ember hallott róla s nem sokan tudják, hogy mennyi szép műemlék vesz körül minket. Jól esett a cikket olvasni, sok szép emléket juttatott eszembe.
Imola

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2011. július 29-ei számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azokat az SMS-eket jelentetjük meg, esetenként rövidítve, amelyek közölhető nyel­ven íródtak, személyiségijogokat nem sértenek, a köz figyelmére érdemesek. Szerkesztőségünk nem vállal felelősséget az üzenetek tartalmáért, a küldők telefonszámát nem jegyezzük.