2011. február 11., péntek

Ez igen! Alig ejti ki az ember a száján a „problémát” ( a Teleki Tékából eltűnt könyvek dolga), máris ugrik a hivatal. Igaz, kissé furcsán ugrik, de ugrik. Amiatt furcsa, hogy bizonyos Dobos úron akarják elverni a port, aki Magyarországon él, de „megfordult” a Tékában. Ez az információ remélhetőleg a figyelem elterelést szolgálja, mert különben ilyen ügyben közhírré tenni, hogy kit keresnek, annyi mint figyelmeztetni, hogy gondoskodjon a nyomok eltüntetéséről... Aztán épeszű ember aligha veszi be, hogy a kétszáznál több könyv eltűnése kizárólag a létező/nem létező Dobos úr számlájára írható. Ugyan! Nem most jöttünk a falvédőről...
Sanyi

Még, hogy megszámlálják, hogy hány magyar iskolás van és annak függvényében majd kifüggesztik a magyar nyelvű feliratokat az iskolákra. Azt nem számolják meg, hogy hány magyar nyugdíjast vendégelnek meg a várban, különböző ünnepekkor a nyugdíjas egyesülettől? De olyankor nem számolnak, mert lehet, jól jöhet a szavazatuk a választáskor, mert kit lehet jól hülyíteni – a kisgyereket és az idős embert.
Ildi

Enyhén szólva, Önnél valami hibásan működik. Ön szerint, miért pont a „magyar” ember „ilyen”, aki nem törődik a kóbor kutyákkal? Lehet, hogy a „magyar” ember „olyan”, aki a nálánál szerencsétlenebb, elesettebb embertársaival törődik. De jó, hogy Ön már kóborkutya-szimpátiában is méri a jó és rossz magyart!  A tigrises példája meg egyenesen röhejes. Bocsánat, az a bukaresti nő nem a tigrisek ketrecébe mászott be, hanem egy közintézmény udvarára ment be hivatalos ügyeit intézni!
Válasz a csütörtöki válaszolónak

Hogy hány kóbor kutyát fogadtam be? Egyet sem, mert tömbházban lakom, de hogy hánynak adtam enni? Ahány a November 7 negyedben kóborol az egésznek, mert a maradék ételt, csontot külön margarinos dobozba leteszem! Na de...ennek ellenére munkába menet mégis megtámadott egy kutya, szerencsére csak az erős farmernadrágom látta kárát. Egy jó éve pedig a férjemmel és a kisgyerekemmel sétálva a Somi felé a Nyár utcában 8 kutya vicsorított és az egyik úgy megharapta a férjemet, hogy vérzett! Ezek után magyarázzuk el a kislányomnak, aki addig nagyon imádta a kutyákat, hogy a kóbor kutyák nagyon aranyosak, édesek, csak hát...!
Kóbor Kutya!

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2011. február 11-ei számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azokat az SMS-eket jelentetjük meg, esetenként rövidítve, amelyek közölhető nyel­ven íródtak, személyiségijogokat nem sértenek, a köz figyelmére érdemesek. Szerkesztőségünk nem vállal felelősséget az üzenetek tartalmáért, a küldők telefonszámát nem jegyezzük.