2009. november 17., kedd

Én azoknak állítanák emlékművet, akik több mint húsz éve próbálnak szembeszállni a balkáni bedaráló gépezettel valamiképpen feltartóztatni azt. Akik nem ülhetnek hivatalban, nem voltak diákként kliensei a Spiru Haret, Cantemir meg egyéb gyorstalpaló intézeteknek. És legyen világos, 1989-ben is mi voltunk ott az első sorokban és az azóta eltelt időszakban is csak mi viselkedtünk úgy, mint akik egy más, igazibb jövőt képzelünk el városunknak. Majd amikor azt hittük, hogy új világ köszönt ránk, pár hónap után rá kellett ébrednünk, hogy egy fekete március után egy még sötétebb időszak leselkedik ránk. Egyesek nem akarták feladni jogtalanul megkapott előjogaikat. Hogy miként sikerült megmaradnunk, továbbra is hinnünk egy jobb jövőben? Szeretnék hálát adni asszonyainknak, lányainknak, kik soha nem adták fel, mindig hittek a magyar kultúra értékeiben, hittek a könyvnek, költőinknek, a magyar szó erejében és elhitették velünk, hogy a magyar álomnak, annak egyik szülőhelyének valahol itt nálunk kell életre kelnie. Én őnekik állítanák szobrot. Nékik, kik képesek voltak helyettünk is továbbálmodni egy ezeréves álmot. Szobrot a lányról, az asszonyról – életünk igazi megihletőjéről – ki az ezeréves lángból, ami csak a mi sajátunk, időnként kimér számunkra egy annyit, hogy mindig egymagunk elérhessünk a csillagokig. Ne tovább és közben azért maradjunk meg földközelben is.
Vásárhelyi csillagok

Igaza van Gabinak, valóban nagyon zavaró a buszokból és minden más járműből „kifüstölgő” gáz. Jó lenne tenni valamit a nagy forgalom ellen. Nekünk, vásárhelyieknek bőven elég a kombinát füstjét szívni.
Névtelen

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2009. november 17-ei számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.