2009. november 11., szerda

Túl lennénk a sokadik könnyes vásáron. Igen, jól tetszenek érteni, mert sokunknak olykor befelé folyt a könnye a kiállított könyvek árának láttán. S ha jól értettük, nemcsak mi könnyeztük meg ezt a könyvvásárt, maguk az eseményen résztvevő cégek is nagyokat nyelhettek, sóhajtozhattak a standok bérleti díjának kifizetése közben. Számba véve az összes idei jelentkező tulajdonos arcát, csak egy széles, igazán boldog mosolyt tudtunk regisztrálni köztük: a Káli Király Istvánét. Ismét csak az övét. A könyvek szerepe, mintha kezd harmadlagos fontosságúvá válni! Mi értelme az ilyesfajta parádénak? Veszítenek a jelentkező cégek pénzileg, de sokat; veszít a vásárló, mivel az alkalmazott helybérek miatt, a kiadó sem engedhet a bolti árakból; veszít maga a város is, hiszen a rendezvény egyre inkább kezd kiüresedni, az egész lassanként kezd olybá tűnni, mintha a könyv végső temetését próbálnák megrendezni nekünk. Egyetlen, mindenki által értékelt pozitívum marad továbbra is a nyitónapi svédasztal, de oda is csak azok jutnak be, akinek kell, és egyébként is jól megfizetik érte az árat.
Zokogó majom

Bingólázban ég a város. Hónapok óta bombáz minket a bukaresti központi sajtó e játék kaparós változatával, most pedig a nyílt utcára is kimerészkedtek. Ez, az emberek még nagyobb mértékű erkölcsi és szellemi leromlásához elvezető legújabb irányított merénylet csupán egy dolgot tart szem előtt: fő céljuk végérvényesen elállatiasítani az embert. Hogy elutasítsák az értéket, tagadják az igazi alkotómunkát, megvessék a rendet. Elméjük csak a könnyen megszerezhető pénz körül tud forogni: önzővé, irigyé, gyűlölködővé lesznek. Könnyen kaphatjuk hazugságon őket, mint időnként tanácsosainkat. Tanácsosok és erkölcsök, két egymástól távol lévő fogalom! Palotákat építenek, óriásit és giccseset. Kellőképpen megdolgoztak minket be nem tartható ígéretekkel… Egyfajta őrült háttérválasztási szerencsejátékot játszanak velünk az illetékesek, amelyben az nyer, aki a fő aduval, a Jolly Jóker-rel rendelkezik. Választási célegyenes: már nem számít, ki honnan jön, mit tett vagy, hogy mit mond, illetve mi mindent ígért, minden mindegy lesz már akkor. Zöldségek lettünk, választói savanyított fajták. Ilyenkor csak egy a lényeg: a jelölt mindig csak nevessen harsányan, fülig érő szájjal! Vagyis az ábra:  mindig is a nevető Jolly Jóker lesz a győztes befutó. Tudjuk ki!
Buendia Aureliano

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2009. november 11-ei számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.