2009. december 17., csütörtök

Úgy gondolom, itt az ideje, hogy valaki dicsérje is a rendőröket. Eddig én is azt láttam és hallottam, hogy a lényeg az volt az egész rendőri munkában, hogy jól meg tudják büntetni az embereket, viszont a példamutatás elmarad. Én azon szerencsés személyek közé tartozom, akik a sofőrvizsgán megtalálták –talán– a város legrendesebb rendőrét. Az egész vizsgát nem a stressz és a félelem járta át, hanem a nyugodtság, melyet a rendőr (Rusu) kedves tekintete és szavai biztosítottak. Nem azért jött vizsgáztatni, hogy megmutassa, hogy ki ő, hanem, hogy becsülettel végezze el a munkáját. És ez értékelendő dolog, azt hiszem. Bátran állítom ezek után, hogy vannak korrekt és emberséges rendőrök is! És még nem is fizettem érte..... Tehát, pénz nélkül is lehet kedves egy ember. Mindenképp, ő megmentette a rendőrök becsületét! Köszönet neki, és minden elismerésem!
Kicsi Manó

Végigmenni a Dózsa György úton, gyalogosan kész katasztrófa. A sok latyaktól az ember nyakig vizes lesz. Nem is beszélve arról, hogy az útról a  kocsik is mind rápriccolják a sárt. Hát igen: ne menjünk közel az út széléhez. A járdával  kapcsolatban pedig úgy tudom, hogy büntetik azt, aki nem pucolja le a háza előtt a járdát, nem sepri el a havat.
Névtelen

Ki tanyája ez a nyárfás, ha már bárki bármit tehet vele? Ott, ahol hajdan a Németváros volt, ahol Bolyai János lakott, ahol nagyapáink, apáink mielőtt átléptek a közeli Súrlott Grádicsba békésen pipázgatva sétálgattak vasárnap délutánokon, trécseltek, élvezték a békebeli nyugalmat, előbb egy háborús bűnösről nevezik el az utcát („bulevárdot”), aztán egy tömeggyilkosnak – vagy legalábbis az arra parancsot kiadónak – a szobrát akarják a nyakunkra ültetni. Hogy nem szakad le az ég? És hol vannak a boldog békeidők? Vagy legalább az emlékük, aminek élnie kell(ene)? És – hol vagyunk mi, vásárhelyiek? Annyian, amennyien maradtunk. De mégis itt kellene lennünk valahol...
NÓTAFA

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.