2009. november 16., hétfő

Jó lenne, ha a virágüzletekben is használnák a magyar nyelvet, különösen a cserepes árunál, mert románul kevesen ismerik a szaknyelvet, hollandul meg sajnos nem tudunk. Tisztelettel,
Nagy Viola

Minden tiszteletem Váli Évának! Szavai „kijózanító terápiának” tekinthetők, ebben a gyűlölettől fertőzött világunkban!
Egy csíki

Kedves Váli Éva! Minden tiszteletem az öné, remélem, hogy a csíkiak tanulnak a rovatából és a „csoda” nem csak három napig fog tartani! Tisztelettel,
Kalóz János-György

Tisztelt Váli Éva!
Köszönöm, hogy leírta, amit gondol. Tulajdonképpen, a véleménykülönbséget leszámítva, egyetértünk. Végül is volt egy nagyon jó lehetőség, hogy Ön mint szakértő, beavassa a szélesebb tömegeket is a darab mondanivalójába. Ezért úgy gondolom, hogy mindkettőnk üzenete elérte a célját! Maradok tisztelettel,
F. Pál

Nagyon kiábrándított a Tanárnő válasza... Ennyi! Nem kívánom magyarázni, mert akkor azzal fognak vádolni, amivel a másik SMS-ezőt. És én nem kívánom, amit ő kapott, a jó erős fejmosást....Mert egy igazság nincs, csak részigazságok vannak. Sajnálom!
D. R.

Tisztelt G.A.! Örvendek, hogy megértetted, amit a toronyórával kapcsolatosan írtam,,mert tejből még senki nem épített várat.
Egy bánkfalvi, akinek van joga

„Egy bánkfalvi, akinek van joga”: üzenem, ha hallgattál volna, okosabb maradtál volna, mert tudásod csak annyi amennyi látszik, inkább érdeklődj az illetékeseknél, s csak azután vádolj. Különben sem az indulatok gerjesztése és a vagyonok, jogok fürkészése volt a célom, hanem felhívás a közös érdekek megvalósítására. Ha nem szégyelled, akkor vállald a neved!
Gerczuj Attila

A Szentimrei Napok alkalmából szó esik maratoni futásról, fogathajtásról stb., de senki nem említi az Alcsíki Tűzoltó Vándorkupát, amin 8 település képviseltette magát egész éven át és színvonalas versenyek voltak, ahol Csíkszentmárton végzett az első helyen, őt követte Szentsimon.
Ismeretlen

Köszönet a rendezők fáradságának, idén is megrendezésre került a „kosaras bál” Szentmihályon, ami eléggé sikeresnek mondható. Sajnos, mindig kerül „valaki (K.T.)”, aki minden mulatságot vagy így, vagy úgy, de valamilyen formában földúl. Az ilyen módon mulatni vágyó fiatal párt a következőben nem látjuk szívesen az ilyenfajta rendezvényeken, mert csak a lejáratás van a központban, nem a jópofaság. Mi bulizni akarunk, nem duhajkodni. Rontja a színvonalat. Nem hiába mondják, hogy: viselkedni tudni kell, még akkor is, ha nehezünkre esik. Ez egyeseknek nem sikerül. Sajnos. Nagy szégyen. Ezért kár elsőnek ott lenni!
Egy józan

Köszönet a kosaras bálért, hogy megszerveztétek, tudom, nem volt könnyű, és remélem, hogy figyelmen kívül hagyjátok a történteket, valamint a fiatalság összetartása érdekében máskor is megszervezésre kerülnek az ilyen mulatságok. Ehhez kívánok sok türelmet és kitartást a továbbiakban, ügyesek voltatok. Megérte. Nagyon szuper volt. Gratulálok!
„Utolsó tánc”

Köszönet a balánbányai Nepomuki Szt. János Humanitárius Egyesületnek, hogy az idén is, mint az előző években megszervezte az idősek napját. Továbbá köszönet Bálint Emil plébános úrnak a mindenki szívéhez szóló prédikációért, a Hóvirág cukrászda főnökének és személyzetének a kitűnő menüért és nem utolsó sorban Sebestyén István kántor úrnak a szép zenéért.
Darvas Lili

Azt szeretném megtudni, hogy az egyszer használatos kesztyű az eladóknak mit jelent. Én nagyon rossz szájízzel nézem, hogy reggel elővesznek egy „egyszer használatos kesztyűt”, s munka befejeztéig azt használják. A nyers hús után ugyanazzal a kesztyűvel szedik a tepertyűt, felvágottat, s bármilyen élelmet, amit a kedves vásárló, hőkezelés nélkül fogyaszt. Ez így lenne helyes?
Egy vásárló

Nem tudom, hogy lehet az, hogy egyes embereknek mindent szabad azért, mert ő rendőr, a társa pedig egy nagy vállalkozó, aki összejátszik a tisztelt vadászelnök úrral, és nem számít szarvas, disznó stb, ha a lámpafénybe került, lőhető. Nekik szabad lőni, ha van engedély, ha nincs és a darabszám se számít, legyen minél több és minél nagyobb a trófeája, mi pedig fizetjük a tagságot és hallgatunk. Meg kellene állítani őket, mert ez már több a soknál.
Ismeretlen

Megkérem a Csíki Hírlap tisztelt szerkesztőségét, hogy ha lehetséges, írjanak egy cikket arról, hogy a falusi gyerekeknek milyen sportolási lehetőségeik vannak. Érdekelne, hogy hova lehetne őket beíratni, mert a megváltozott helyzetben mi, falusi szülők, már álmodni sem merünk arról, hogy az egyes szakedzők eljönnének falura, na nem edzéseket tartani, hanem csupán tehetségkutatásra. Mindenki beszél arról, hogy egyre több gyerek túlsúlyos, tévé- vagy éppen számítógépfüggő, de elmarad a sportolásra való buzdítás. Még emlékszem gyermekkoromra, amikor a lelkes sportiskolás edzők tanév elején végigjárták a falvakat tehetséges, sportolni vágyó gyerekek után kutatva, és arra is emlékszem, hogy ezek közül a gyerekek közül sok remek sportoló került ki. Ezzel szemben a mai falusi gyereknek marad az immel-ámmal megtartott heti két ú. n. testnevelésóra. Nagyon hálás lennék, ha tudnának ennek a témának szánni egy jó kiadós cikket, és hátha felébredne pár sportemberben a lelkesedés, és kerülnének olyanok, akik nem sajnálják az időt és energiát az elfelejtett falusi gyerekektől. Tisztelettel
P. I., egy sokgyermekes falusi anyuka, aki valamikor sportolt

Nyomtatásban megjelent a Csíki Hírlap 2009. november 13-ai számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-740-140 401-es telefonszámra vagy e-mail-en a csikihirlap@csiki-hirlap.ro címre.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.