Távol, mint Makó Medgidiától

Történt, hogy minap este a román televízió még meglévő egyik adóján (TVR Internaţional) az ifjonc – alig 44 éves – román külügyminiszter, a császárnevű Corlăţean, alaposan megdorgálta nyugati szomszédainkat. Ami sem újdonság, sem baj nem volna, hiszen már megszoktuk az effajta kirohanásokat, s azon csodálkoznánk leginkább, ha minden bajért nem a magyarok lennének a hibásak. Csakhogy. Egy fő-külügyér részéről, akinek a legfőbb dolga lenne, hogy legalább a környező országok népeivel és kormányaival felhőtlenítse a viszonyunkat, enyhén szólva is zsenáns, hogy – miközben a román–magyar viszony állandó javulásáról beszélnek hivatalosan –, egy tévéműsorban kárhoztassa a magyar kormányt, amiért a magyarországi románoknak sokkal rosszabb dolguk van, mint a romániai magyaroknak. Diplomáciailag, meg logikailag ugyebár egy kissé sántít ez a hasonlítgatás. Mert magában hordozza, hogy mindkét kisebbségnek rosszul megy a dolga, csak a románnak egy kissé rosszabbul.

A román anyanyelvi oktatás szerény lépésekben halad odaát, asszimilálni akarják a román kisebbséget, csak mímeli a támogatást a budapesti kormány, nem támogatja a magyarországi román ortodox egyházat, az igazi vallásszbadság sincs meg számukra – sorolta a külügyér. S azzal máris kanyarodott jó kilencven foknyit. A Timok-völgyi románokat már egyenesen nem ismerik el románnak – állította –, nincs nekik joguk anyanyelvükön tanulni. Belgrád egyetértésével áltudósok kitaláltak egy vlach (így nevezik ott a román kisebbséget), cirill betűs ábécét, ami identitászavart kelt a Timok-völgyi lakosok lelkében. Hogy miként kerül a csizma az asztalra, mi köze Budapestnek Belgrádhoz (jó, van Nándorfehérvárhoz, de ezt most ne kérjük számon egy ifjonc karrierdiplomatán vagy diplomata karrieristán) azt már csak ő tudná megmagyarázni. És bizonyára úgy, hogy szülővárosából, a dobrudzsai Medgidiából még úgy látszott, s talán látszik most is, hogy a kettő ugyanaz. Ami pedig a román nyelvű sajtót, oktatást, tévéadásokat – helyieket és központiakat – illeti, talán jobb lenne, ha a helyszínen dokumentálódna. Biztosabb az.

S ha már ennyire jogfosztottak az ottani románok, miért nem menekülnek-települnek át a határon, az itteni tejjel-mézzel folyó Kánaánba? Vagy – miért van az, hogy a határmenti magyar településeken, Battonyában például, egyre-másra vásárolják a házakat romániai román nemzetiségűek. Csak azt ne mondja már, hogy azért, mert azok a románok mazochisták, direkt szeretik, ha jól megjogfosztják őket.

És kérdem kellő tisztelettel: ha Budapesten egy szoci kormány regnálna, akkor ugyanilyen hévvel buzgómócsingoskodna a román szocdem külügyminiszter? Avagy a vészesen közelgő parlamenti választások magyarkártyás kampányelőszele mondatja vele a csacskaságokat?