Olvasás és szövegértés

Sokszor halljuk, hogy a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak. Ez így nem igaz, talán az a kijelentés közelebb állna a valósághoz, hogy manapság a fiatalok mást és másképp olvasnak. A kevesebb inkább a szépirodalmi, illetve szakkönyvek olvasására vonatkozhat. Elektronikus leveleket, üzeneteket, Facebook-bejegyzéseket bizonyára nap mint nap böngésznek. Sokat fórumoznak, sőt, olyat is észleltem, hogy az úgynevezett üzenőfalakon olykor ismertebb idézetekkel utalnak lelkiállapotukra.

Mondjuk, arra már kevesebb a példa, hogy nagyobb terjedelmű szövegekre hívnák fel egymás figyelmét. Ellenkezőleg, legtöbben, ha tíz mondatnál nagyobb szöveggel találkoznak, át sem futják. Szóval olvasnak, de nem azért, hogy felfedezzenek, vagyis az általuk ismert világhoz új dimenziókat kapcsoljanak. Nem a megértéséhez vagy megismeréséhez szükséges szellemi kíváncsiság vezérli őket, hanem csak a társalgást, tereferét, avagy a pletykálást viszik át a virtuális térbe. Pedig a nagyobb terjedelmű művek olvasására, ha másért nem is, de a nyitottság kialakulása és a személyiség fejlődése miatt szükség van.

Ha másokat képtelenek vagyunk megérteni, vagy magunkat másokkal képtelenek vagyunk megértetni, bizonyára sokkal nehezebben boldogulunk az életben. Általában az írók azok, akik a legjobban értenek ahhoz, hogy mások lelki és szellemi világát feltárják előttünk. Nem osztom azoknak a véleményét sem, akik azt tartják, hogy egy komolyabb művet olvasni csak kinyomtatott formában lehet. Ez szerintem helyzetfüggő. Én például ülve, az asztalra magam elé téve a könyvet nem tudok sokáig olvasni, mindig belefájdul a nyakam, de ha a számítógép képernyője szemmagasságban van, sokkal kényelmesebb számomra az olvasás. A könyveket lefeküdve, felhúzott térdekkel, fejemet párnával feltámasztva tudom a leginkább olvasni. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert gondolom, hogy a komolyabb művek nem olvasása nem is annyira azzal függ össze, hogy a fiatalok számítógépet és okostelefont használnak, hanem leginkább a szövegértéssel van a baj. Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem oktatója, a Magyar Olvasástársaság alelnöke is egy csíkszeredai író-olvasó találkozón ezt jelentette ki. Az anyaországi diákok körében végzett kutatásokkal igazolta, hogy egyre több az úgynevezett funkcionális analfabéta (aki olvasni tud ugyan, de a szöveget nem érti). Arra is felhívta a figyelmet, hogy a helyzetet éppen emiatt – egyáltalán – nem orvosolja, ha a nyelvet tanító pedagógus sulykolni kezdi a diákokba a házi olvasmányokat. A gyerekkel már iskolaérett kor előtt meg kell szerettetni az olvasást, tehát a legtöbbet a szülő tehet ezért.

Egyfelől úgy, hogy amikor a gyerek még kicsi, ő olvas neki mindennap mesét, másfelől meg példát is mutatva azzal, hogy ő maga is sokat olvas.