Bálint Kinga Katalin

Bálint Kinga Katalin

Kötekedés tanulsággal

2014. január 15., 18:222014. január 15., 18:22

2014. január 15., 18:442014. január 15., 18:44

A napokban életemben talán először kerültem közelébe egy tipikus, Rejtő Jenő-regénybe is beillő kötekedésnek lakóhelyem problémásnak nem kimondottan nevezhető környékén. Két fiatal férfi volt a történet főszereplője, az egyik csendes vagy elcsendesült, a másik épp az ellentéte: eltorzult arccal ordított ismerősének, hangja betöltötte az utcát.

„Üssél meg!” – kiabálta többször, gyorsan egymás után. „Üssél meg!” – ordította egyre hangosabban, agresszívebben, s látszott, hamarosan ő hajtja végre társán saját utasítását. A másik ellenben – bár nem láttam, csak a hátát – nyugodtan támaszkodott egy kőkorlátnak, laza testtartásából nem mozdította ki a jóval távolabb álló számára is szokatlan hangerő. Valószínűleg meg sem szólalt, de ha megtette, bizonyára halkan, nyugodtan, fegyelmezetten, minden rezdülésre vigyázva beszélt. S ettől a másik még nagyobb haragra gyulladhatott, ugyanis újrakezdte egyszerű monológját. „Üssél meg, hogy legyen okom visszaütni!” – kiáltotta végül, mire a másik roppant csendesen, bizonyára félve válaszolt valamit. Én, aki addig is feszülten figyeltem, most zsebembe nyúltam a telefonom után, hogy ha verekedés tör ki, tárcsázzam az illetékeseket. Ám ezután egy nagyon meglepő dolog történt. Mivel a kettő közül a nyugodtabb fickó nem mozdult, s a legkisebb hajlandóságot sem mutatta arra, hogy hozzáérjen a másikhoz, az üvöltő illető sarkon fordult és elvonult.

Néhány pillanatig döbbenten bámultam utána. Az utóbbi hónapok egyik legfurcsább jelenetét láttam tőle. Sosem tapasztaltam még olyat, hogy valaki szó szerint kérje a pofont. Az azonban még sokkal hihetetlenebbnek tűnt, hogy aki előbb torz arccal ordított a nyílt utcán, hogyan volt képes visszanyelni egy pillanat alatt dühét, és csak azért békén hagyni a másikat, mert az nem adott neki okot arra, hogy megpofozza. Még ha a gyávaság mozgatta is a történet szereplőit, vagy ha folytatása is következett a későbbiekben, becsülendőnek tartottam azt az elrohanást.

Gondoljunk bele, milyen másképp nézhetne ki szűkebb és tágabb környezetünk, ha mindannyian követnénk az elvet: csak akkor ütünk, ha okunk van rá. Ha sosem mi adnánk az első pofont vagy nem mi vetnénk az első követ. Ha mindenkiben működne az az egyszerű mechanizmus, hogy ok nélkül nem bánt, nem árt a másiknak. Ennél továbbmenve pedig az, hogy bármilyen indulatosak is legyünk, nem büntethetünk durvábban, mint ahogy a másik bántott. Általában véve a semmire nem kellene bántó szavakkal, a szavakra pedig testi sértéssel felelni, a durvább esetekről nem is beszélve. Néha meglepő, de a visszataszító vagy megdöbbentő esetek is taníthatnak jóra...

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

Amíg nem késő

Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?

Kozán István

Kozán István

Mars helyett inkább tényeket

Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.

Kozán István

Kozán István

Ünneprontás

Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.

Szüszer Róbert

Szüszer Róbert

Helló, ez már az új világ!

Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.