Oláh-Gál Elvira
2013. július 12., 13:482013. július 12., 13:48
Hangzatos ballagási beszédek, nevezetes családi események és kötelező ajándékozás után az ifjúság pillanatnyilag úgy érezhette, hogy a jövő letéteményese, mindenki számít rájuk. Most pedig – olvasom – már több mint 700-an jelentkeztek munkanélkülinek. Sokan már akkor tudták, az érettségi vizsga nem való nekik, nem is próbálták meg, a vizsgázók közül pedig minden második bukott. Azonnal hozzáfogtak a lehetőségek latolgatásához: ha lezárta a négy évet, munkanélküli lehet, ez már egy kis zsebpénz, ha nem, akkor valami „munkahely” után kell nézni. Elgondolkodtató életpályamodell a „munkába járás” és ellentétpárja a „munkanélküliség”. Az első kategória a szocializmusban kialakított falusi „navétázók” megélhetési formája, amivel sikerült leszoktatni a hagyományos gazdálkodásról, és megismertetni a gyári munka robotjával. Amikor ez megszűnt, jött a munkanélküliség, a munkaviszony pedig elszürkült, de tisztább, ha feketemunkáról beszélünk.
Székelyföldön ma már nem ismert a gazdaember fogalma, ami azt jelentette, van talpalatnyi földje, nem másnak dolgozik. A gazda is vállalkozó lett, sőt divatosabban farmer. A fiatalok többsége nem gazdálkodni akar, hanem „munkába járni”, nem lát megélhetést a székely háziiparban, nem tanult mesterséget, az iskolában nem valamilyen használható szakmáról adtak neki bizonylatot, hanem a középiskola elvégzéséről, tömték a fejét a sok könyvbéli információval, ami sehogy sem ragadt meg elméjében, miközben gyakorlati intelligenciáját, hagyományos mesterségek iránti érdeklődését, keze ügyességét senki észre sem vette. Így azt hiszi magáról, hogy csakis munkanélküli lehet.
Szidhatjuk az oktatási rendszert, a román kormányt, sőt az uniót is, ez a fiatal nemzedék a mai felnőtt társadalom tükörképe, ahol az ügyeskedőké a világ, ahol nem a munkának van becsülete, hanem a gyors pénzkeresésnek, ahol a közteherviselés az ügyetlenek zsebében való kotorászás, ahol az iskola a fiatalok parkíroztatása, a demokrácia pedig semmi több, mint szavazatvadászat. Sajnálom ezeket a fiatalokat, akik falun nem szeretik a gazdálkodást, városon a hónapról hónapra való túlélés technikáit sajátítják el, és egyetlen kilátásuk, amibe kapaszkodnak, a megalázó munkanélküli segély. Nincs ez rendjén, és ezért nem ők felelősek, hanem azok, akik ezt az életmodellt kínálták fel számukra. A felnőtt társadalom egy újabb vizsgán bukott el.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!