Pinti Attila

Pinti Attila

Az „egylábú szék” generációja

2013. augusztus 30., 14:072013. augusztus 30., 14:07

Menekülünk, megalázva, keserűséggel tele, tüskéktől felsebezve. Tizenöt-tizenhét áttanult év után kilátástalanul és (élet)céloktól mentesen. Menekülünk a „zárt kör” elől, ahová ismeretség, „protekció” nélkül képtelenség bekerülni. Nyugat pedig – ha nem is mindig örömmel, de – befogad. A tüske azonban ott van azon tanulmányaikat frissen végzettekben is, akiket „felpártolt” a sors, itthoni munkalehetőséggel ajándékozva meg őket. Ők az „egylábú szék” generációja – amely a végtelen instabilitást hivatott jelképezni. Egy munkahely, éhbér, „élősködés” a szülök nyakán.

Ez az ideig-óráig tűrők, majd visszatérést opcióként sem latolgató elvándorlók csoportja. Őket követik – bár elenyésző számban – a szintén bizonytalanságba sodródott kétlábú széken egyensúlyozók – másodállással próbálván pótolni a mindennapos túléléshez elengedhetetlen mérget, a pénzt. Napi tizennyolc óra munka, nem létező társasági élet, folyamatos kimerültség, frusztráció és sokszor magány.

Felgyorsul a morzsolódásunk, a tevékenységekért kapott juttatás „nagysága” mellett a családalapítás az egyik legrosszabb „befektetés” – inkább nem is élünk vele. Szétnézek a környezetemben, számba veszem mindazokat, akik ráérnek esténként egy sörözésre – s már csak elvétve akad, aki pozitívan jelezne vissza. A többséggel való kommunikáció kimerül a közösségi oldalakban, már ha össze tudjuk hangolni az angol, sőt, kanadai vagy épp ausztrál időeltéréseket.

Még csend van, mindenki tűr, mert nem tudjuk, hogy a politikai vezetőket, az Európai Uniót vagy saját magunkat hibáztassuk. A felszín alatt azonban forrong a fiatalság, forronganak, akik még tudják, értik, mit jelent a itt- és megmaradás. Ám azokat sem hibáztatom, akik máshol vernek gyökeret, gürcölés helyett tartalmas életet élve – sőt, talán ők döntöttek jobban.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

Amíg nem késő

Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?

Kozán István

Kozán István

Mars helyett inkább tényeket

Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.

Kozán István

Kozán István

Ünneprontás

Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.

Szüszer Róbert

Szüszer Róbert

Helló, ez már az új világ!

Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.