A szükségtelen papír

Nem tudom, mikor volt igazán kelendő az összegyűlt, fölösleges, eldobott papír, amelyet ma szelektíven gyűjtünk és újrahasznosítunk a forgalomban levő és kellőképpen megismert kifejezések szerint.
Évtizedekkel ezelőtt, a papír- és üveg alapú társadalomban is fontos volt az elhasznált füzetek, könyvek, újságok gyűjtése, de emlékszem, hogy akkor is a legtöbben a befőttes, italos üvegekre mozdultak rá magasabb darabáruk miatt.

Most egy kicsit más a helyzet, de nem teljesen. A digitálissá váló korban a papír visszaszorulása ellenére jóval több újság, irat, nyomtatvány, doboz termelődik és használódik el, mint egykor, az üvegekkel nem nagyon van, mit kezdeni, mert darabonként nem eladhatók, de a pillepalackok újrahasznosítása mégis mindent megelőz. Elég egyszerű módon meg lehet erről győződni. Amióta lehetőség van rá, én is külön gyűjtöm a papírhulladékot, és az erre a célra kihelyezett színes tárolóba igyekszem rakni. Nem könnyű. Nem azért, mert nem lenne tároló, hanem mert legtöbbször annyira tele van, hogy gyúrni, gyömöszölni kell bele az anyagot. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mások is szorgalmasan eleget tesznek a szelektív gyűjtésre szólító felhívásnak, hanem azt is, hogy a szolgáltató ritkán üríti a tartályt. A papír gyűjtése, úgy tűnik, továbbra sem elég vonzó. Nincs érte harc, elszállításáért nem versengenek, a guberálók sem dézsmálják meg a kuka tartalmát, pedig a mellette lévő, amelybe pillepalackokat lehet bedobni, sosem telik meg, mert ürítéséről a nagy zsákokkal újrahasznosítók is gondoskodnak. Nem tudom, azért van-e ez, mert a papír kilójáért 10-50 banit, a palackért viszont ennél többet, akár egy lejt is fizetnek. A papírforma azt mutatja, hogy a papír újrahasznosításának évtizedek óta tartó hátránya nem csökken. Tüzet gyújtani, zöldséget pucolni még elmegy a papír, különben teher.