A bányászbéka alatt

Amikor már azt hinnék, hogy ennél suttyóbbak nem lehetnek Románia vezetői, akkor mind az államfő, mind a miniszterelnök rácáfol. Energiájukat, befolyásukat nem kímélve bizonygatják, hogy a bunkóságnak nincs alsó határa. Meggyőztek, tényleg nincs.

Ha esetleg akad olyan szerencsés olvasó, akit valahogy elkerültek az elmúlt napok legkeményebb belpolitikai nyilatkozatai és cselekményei, akkor elrontom a napját, és röviden elmesélem, hogy a Románia névvel illetett cirkusz bohócai mivel szórakoztatják a publikumot. Szóval ez úgy kezdődött, hogy Victor Ponta bejelentette, a földterületek visszaszolgáltatása 80 százalékban törvénytelenül történt abban a községben, ahol Traian Băsescu lánya földet vásárolt, majd a bűncselekmények sorozatának haszonélvezőjeként egyenesen apucit, azaz az államfőt nevezte meg. A sajtó még rá se harapott erre rendesen, máris szivárogni kezdtek az információk a Mehedinți megyei tanácselnök ügyéről, ezzel a kormányfő sztorija le is lett lőve, vele együtt – képletesen mondva. A korrupcióellenes ügyészségtől származó adatok szerint a tanácselnök magas szintű befolyását vetette latba, hogy az ő megyéjében tisztségben maradhasson a rendőrfőnök, aki egyébként nagy havere. A tanácselnök a kormányfő irodájából hívta fel telefonon a rendőrt és elújságolta neki, hogy ott van a belügyminiszter is, majd később küldött egy sms-t is, amelyben közölte, a miniszterelnök bekérette az országos rendőrfőnököt, úgyhogy le lesz zsírozva a dolog. A telekügy is szépen fejlődött tovább a maga útján, a parlamenti vizsgálóbizottság elnökének férjével kapcsolatosan Băsescu sejtetni engedte, hogy az úriember felhívta magára a bűnüldözők figyelmét.

Ezek a történetek kellőképpen bájosak és lenyűgözők. Mindenki mindenkivel kavar, amit mindenki tud, aztán mindenki tagad. Ezeket az elemeket a turisztikai tárca simán felhasználhatná a brandépítés során, amikor Románia sajátosságait hirdeti külföldön.

De itt még nem ér véget a mesélni való, az ország két erősen fontos embere, az államfő és a miniszterelnök rögtön egymásnak esett, és elképesztő rágalomhadjáratot indítottak egymás ellen. Korrupt vagy! Nem, te vagy a korrupt! De nem, mert te! Nem igaz, te vagy az! – kábé ilyen szintű érvelés mentén halad egymás ekézése, amit Ponta még megfejelt annyival, hogy a miniszterelnöki palotából áthelyezte a székhelyét a védelmi minisztérium épületébe, abban bízva, hogy ott nem tudják lehallgatni. Ez az a momentum, amikor a néző szíve szerint berontana a porondra és beleforgatná a fűrészporba a bohócokat, majd tombolva követelné vissza a belépő árát. Csakhogy ez nem az a műsor, a pénz nem jár vissza, sőt nagyon sokáig még fizetni fogunk érte.

És akkor, hogy mi van? Hát annyi van, hogy ismét meggyőződhetett mindenki, van az országnak egy neveletlen és kezelhetetlen államelnöke, valamint egy gyermeteg és balfék miniszterelnöke. Vagy fordítva. A ki a legnagyobb gazember? elnevezésű vetélkedő egyelőre nem dőlt el, túl erős a mezőny.