Újra megnyitotta kapuit a Székely Kaszinó

„Jól érezzük magunkat a szülőföldön, három éve itt vagyunk, szeretünk itt lenni” – így fogalmaz Losonczi Csongor, amikor az idei nyárról kérdezzük. Július 8-án tértek vissza a városba, egy hónapot szándékoznak itt tölteni, majd vissza kell menniük Magyarországra. A tavalyitól eltérően kevesebb művész alkot majd itt az elkövetkező napokban-hetekben. Jelen lesz a marosvásárhelyi Szőcs Zoltán „Zörgő” szobrászművész, Tamás Kincső sepsikőröspataki író, mellettük pedig Losonczi Béla festeget majd, míg Csongor a néprajzi tárgygyűjteményt gyarapítja. Az idei nyár nem a csoportmunkáról szól, de ha művész barátaik meglátogatják őket, azt nagy örömmel fogadják.

Béla jobb karja 2009-ben agyvérzés következtében lebénult, ezért megtanult bal kézzel festeni. Azóta már több tárlata volt, negyedik éve a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíját élvezi. Intenzíven festeget a nyárádszeredai műteremben, amikor meg elfárad, kiül az udvarra és lassan gyógyulgató jobb kezével erősítő gyakorlatokat végez. Tavalyi alkotásaiból állandó tárlat várja a betérő látogatókat, hiszen a műterem egész nap nyitva áll.

Csongor két évvel ezelőtt kezdett el népi használati tárgyakat gyűjteni a Nyárádmentén. Kezdetben csak azért, mert meglátott egy-egy elfelejtett tárgyat, és ismerve eszmei értékét, sajnálta otthagyni. Azóta rendszeresebben gyűjt, és szívesen fogadja a környékbeliek által behozott tárgyakat is. Idén is ezzel töltené idejét, s az eltelt néhány napban is már tekintélyes mennyiségű tárgyat szerzett vagy vásárolt Nyárádselyében – egy részük még a bejárat mellett sorakozik, a műterembe egyelőre nem fért be, hisz oda most egy sráfos, tehénvontatta társzekeret vásárolt Selyéből. Igaz ugyan, hogy ennek mozgatására betanított szarvasmarhát már nemigazán lehet találni, pedig igazi látványosság volna a városban még egyszer – talán utoljára – megmutatni ezt. Megfelelő állatokat csak Jobbágytelkén talált, de ideszállításuk körülményes lenne, ezért inkább lemondott erről. Viszont a népi eszközök száma gyarapszik, négyszáz után már abba is hagyta a számlálást. Ennek ellenére sok mindent kellene még ide behozni, mert szeretné, ha egy meghatározó gyűjtemény jönne itt létre.

Péntek este megszólalt a zene is az ódon falak között, a székelyudvarhelyi születésű Monyo és Enyed Karcsi érkezett ide. Két éve alkalmi párost alkotnak, most éppen dzsesszzenével szórakoztatták a közönséget: a „nagyok” dallamaiból adtak elő, illetve saját szerzeményeket is hoztak. Az előadáson volt orvos, fotóművész, kapufaragó, zenész is, és a nyárádszeredaiak is betértek egy kis kikapcsolódásra.