A Németországban élő Vánky Kálmán néhány hete ajánlotta fel a róla festett képet az udvarhelyi múzeumnak: az egyeztetést követően a napokban épen és sértetlenül, postán érkezett meg a 37x42 centiméter méretű festmény, számolt be Veres Péter muzeológus. 

Festett portrék fizetségképpen

A Vánky név az egykori Székelyudvarhelyen a város egyik köztiszteletnek örvendő és megbecsült családját jelentette, az utóbbi évtizedekben azonban a család tagjai vagy elköltöztek, vagy elhaltak, emléküket már csak a Benkő József és a Tamási Áron utcák sarkán álló tornyos épület, a Vánky-ház őrzi. Az adományozó visszaemlékezései alapján a festmény nem mindennapi körülmények között született: Haáz Rezső 1946-ban mind a négy Vánky testvérről – Kálmánról (1930), Farkasról (1931), Szabolcsról (1932) és Rékáról (1935) – készített egy-egy portrét. Az egykori múzeumalapító, rajztanár ugyanis a portrék megfestésével fizetett dr. Vánky Kálmán fogorvosnak, amiért a Haáz család minden tagjának kezelte és ápolta a fogait. A négy portré közül már csak a Kálmánt és Rékát ábrázoló képek léteznek, a másik kettő sorsa nem ismert.

Megválaszolatlan kérdések

„Elmélyedve az arckép részleteiben és ismerve Vánky Kálmán eddigi életútját, óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy vajon a megfestett 16 éves fiúnak milyen tervei, vágyai és elképzelései lehettek akkor, amikor modellt ült, és milyen mértékben váltak azok valóra. Ezekre a kérdésekre pontos választ soha nem fogunk kapni. Válasz, válaszok híján viszont elégedjünk meg ars poeticának is beillő kijelentésével, miszerint: Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindig azt tettem, amit szeretettem, vagy talán mindig azt szerettem, amit tehettem” – írja a portré apropóján Veres Péter.

Hozzátette: azon túl, hogy a Képtár gyűjteménye egy műtárggyal lett gazdagabb, és ezzel párhuzamosan érdekes adalékkal bővült az eddig ismert Haáz Rezső-életrajz, Vánky Kálmán részéről tiszteletre méltó a gesztus, ami egyben azt is jelzi: nem felejtette el, hogy honnan indult.