Monodráma Bolyai tiszteletére

Fotó: illusztráció

Bolyai János halálának 150. évfordulójára monodrámával készül a marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Kocsis István művét Török Viola alkalmazta színpadra.

Gáspár Botond

2009. december 21., 18:032009. december 21., 18:03

2009. december 21., 19:252009. december 21., 19:25

Fotó: illusztráció

Január 27-én lesz 150 éve, hogy elhunyt a világ egyik legnagyobb matematikusa, Bolyai János. Ebből az alkalomból monodrámával készül a marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Sebestyén Aba elmondta, 6–7 éve már kacérkodott Bolyai-esttel. „Úgy gondolom, azóta már megértem annyira, hogy nekivágjak. Mindenképpen január végén lesz, remélem, sikerül elkészülnünk 27-ére” – mondta a színművész. Kocsis István művét Török Viola alkalmazta színpadra. „A Yorick a kortárs művekkel kísérletezik, amelyekben fontos a közönség megszólítása. Bolyai zseniális személyisége Marosvásárhelyhez kötődik és a színház nagyon jó közeg arra, hogy ezt a zsenit megismertessük a fiatalokkal, a világgal” – tette hozzá Sebestyén Aba.
Bolyai Jánosról számtalan alkotás született a magyar irodalomban, mivel élete bővelkedett a drámai motívumokban: szegénység, betegség, apjához fűződő bonyolult viszonya, a tudományos nézetei miatti meg nem értettsége, Gauss elutasítása. Az első művek, Ady Endre Csaba új népe és Babits Mihály Bolyai című versei, 1911-ben keletkeztek, amikor Bolyai Jánosnak a földi maradványait atyja mellé helyezték. Ezzel páratlan kiterjedésű Bolyai-kultuszt indítottak el az erdélyi magyar kultúrában.

Fotó: Boda L. Gergely

Több regény és dráma azonban nem annyira a korát megelőző tudóst, mint inkább a szoknyavadászt és párbajhőst választotta témául. Tabéry Géza Szarvasbika című, 1925-ben megjelent regénye (amelyet három Bolyai-novella előzött meg), jellegzetes példa Bolyai alakjának romantikus irányba való eltorzítására. Vekerdi László szerint a regény- illetve életrajzírók a saját Bolyai-elképzelésükhöz válogattak a rendelkezésre álló bőséges anyagból, így keletkezett Bedőházi „rosszfiúja”, Szily „félőrült vadzsenije”, Dávid Lajos „koravén csodagyereke” (A két Bolyai élete és munkássága - regényes életrajz, 1923), Alexits „délceg forradalmára” és Tabéry „szarvasbikája”. Németh László tudománytörténészi alapossággal készült A két Bolyai (1961) című dráma megírására, így mélységében tudta feltárni a Bolyaiak drámáját, de még így is azt nyilatkozta Benkő Samu Bolyai János vallomása című könyve megjelenését követően:„Ha ezt a könyvet ismerem, a darabot másképp írom meg, tán meg se írom. Olyan képet ad Bolyai János életérõl, amellyel én nem versenyezhettem.” Kocsis István monodrámája (Bolyai János estéje, 1972) a híres matematikusban az illúzióival leszámolt, magányos tudóst idézte fel, aki azonban még élete alkonyán is erkölcsi például tud szolgálni: „Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül mindig a legnehezebbet választja.”