Imecsfalvától Brazíliáig

Fotó: Csinta Samu

Háromszék méltatlanul háttérbe szorult nagy festőszülöttje, az imecsfalvi számazású Mágori Varga Béla emléke előtt igyekszik hódolni az a kiállítás, amelyet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő képtárában nyitottak meg 2010. június 3-án.

Csinta Samu

2010. június 05., 08:542010. június 05., 08:54

2010. június 05., 16:032010. június 05., 16:03

Fotó: Csinta Samu

Varga Béla (a Mágori előnevet csak később használta) Imecsfalván született 1897. június 13-án, szülei is háromszékiek voltak, apja Varga János kovásznai, anyja Perdi Anna zabolai származású. A kézdivásárhelyi kantai gimnázium elvégzése után katonaként érte az első világháború vége, Magyarországon ragadt. Szeged környékén az ott állomásozó francia csapatoknál jelentkezett az idegenlégióba, megjárta a Szahara forró katlanát, majd onnan megszökve visszakerült Magyarországra, ahol elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. A főiskolai névsorok megerősítik a festő följegyzéseit, mely szerint hat éven át, 1922 és 1928 között végezte megszakítás nélkül tanulmányait. Nevét mindvégig a rendkívüli hallgatók sorában tüntetik föl, ez a státus lehetővé tette számára is, hogy önfenntartó módon, alkalmi vagy tartósabb munkavállalással teremtse elő a költségeket. Vezető tanára, Rudnay Gyula a kezdetektől bízott tehetségében, sokat várt tőle. Sorsa azonban messzire sodorta: Budapestről a múlt század ötvenes éveinek végén Rómába, Párizsba, majd Brazíliába vándorolt, ahol hosszú életének és munkásságának felét töltötte, és ott is halt meg 1998-ban 101 éves korában.

Fotó: Csinta Samu

A művészeti lexikonok ugyan számon tartják a festő Mágori Varga Bélát, a szülőföldön azonban jószerint újra fel kell fedeznünk a festőt, pályájának hozzánk fűződő részét, értéktartó művészetét. Ugyanakkor kötelességünk is, mivel pályakezdésének háromszéki és csíki helyszínein maradtak meg korai, „európai” korszakának szerencsésen egyben tartott és talán legjellemzőbb művei. A történelmi Háromszék élenjáró művészei között valamikor ott fényesedett a festő Mágori Varga Béla neve is. Abban a csillagképben, amelynek legtávolabbi „bolygói” Barabás Miklós és Gyárfás Jenő voltak, az ő nemzedéke a szülőföldhöz ezer szállal kötődő Varga Nándor Lajossal, a csíki tájakon dolgozó Nagy Imrével mutat rokonságot, de olyan eszmetársa is volt, mint Aba-Novák Vilmos.

Bár a szentgyörgyi képtár mindössze három Mágori Varga-festménnyel rendelkezik, Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész közreműködésével csíkszeredai és budapesti műgyűjtőket vontak be az emlékkiállítás létrehozásába. Az ennek köszönhetően 36 képet felvonultató tárlaton nem csak Mágori Varga-alkotások kínálják magukat, hanem kortárs művészek munkái is. Ezzel az alkalommal bemutatták a csíkszeredai Pallas kiadó gondozásában megjelent Murádin Jenő Mágori-monográfiát is, amelyet Szücs György, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettes ajánlott a közönség figyelmébe. A rendezvényt június 4-én egy kerekasztal-beszélgetés is színesítette Székelyföld képzőművészeti élete: múlt és jelen címmel, amelyet több rangos művészettörténész is megtisztelt jelenlétével.

A június 3-án nyílt tárlat június 27-éig tekinthető meg.