Bodor Ádámot köszöntötték Marosvásárhelyen

Megtelt a színház kisterme Bodor Ádám olvasóival, rajongóival, akiknek Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője, a vendég beszélgetőtársa fel is adta a leckét: aki még nem olvasta, ne hagyja ki az Érsek látogatása vagy a Sinistra körzet című regényeit, feltétlenül olvassa el.

A főszerkesztő apropónak nevezte azt, hogy Bodor 80 éves, meg is kérdezte tőle, hogy hogy van ezzel, mire a vendég válasza csupán annyi volt, hogy „öregemberré lettem nyilvánítva”.  Az utolsó szénégetők című, 2010-ben a Magvető Könyvkiadónál megjelent, 1978 és 1981 között írt tárcákat tartalmazó kötetből olvasott fel egy tárcát Kovács, aki a szerző finom humorára hívta fel a figyelmet. Majd Vida Gábor, a Látó szerkesztője olvasta fel mintegy laudációképpen a Helikonban megjelent, Bodor Ádámról írt paródiáját.

Ezt követően továbbra is a Látó főszerkesztője faggatta a meghívottat, arra volt kíváncsi, hogy írtak-e róla igazán jó paródiát. Olyat, amely megnevettette, kettőt – válaszolta az ünnepelt, aminek akár az is lehet a magyarázata, hogy nagyon nehéz a Bodor szövegeit, írásainak a világát parodizálni – tette hozzá Kovács András Ferenc. Arra a kérdésre, hogy külön-külön alakultak-e a regényei, vagy a tárcák folyományaként születtek meg, a szerző, bár nem akart beszélni az alkotás folyamatáról, a műhelytitkokról, elmondta: a helyszín, amit elképzel, képes összefogni a történetet. A Sinistra körzet című regényének a helyszínét például, amikor kitalálta, több történet is született, mint ahányat leírt. „Egyszer úgy éreztem, elég volt, abba kell hagyni” – árulta el, és abba is hagyta, kész volt a regény. Ahogy a Verhovina madarai esetében is tudta, hogy szinte készen van az egésszel.

Szabó Róbert Csaba a Verhovina madaraiból, Demény Péter A Zangezúr hegységből olvasott fel részletet, Gáspárik Attila, színházigazgató a Konyhatitok című novellát olvasta fel, míg Kovács András Ferenc a Sinistra körzet utolsó három bekezdését.