Tavaly életet kapott az angyaltól

A vámosgálfalvi Gergely család történetét sokan ismerik, s bizonyára kíváncsiak arra, hogyan is alakul az élete annak a nagy, barna szemű kislánynak, akinek a közösség összetartó erejével sikerült összegyűjteni a pénzt a májátültetésére.

Szervátültetés a közösség segítségével

Emlékezetes a történet: az akkor két és fél éves kislány kálváriája egy banális hasmenéssel kezdődött, amely nem akart elállni, édesanyja bevitte a dicsőszentmártoni kórházba, ahol infúziót és antibiotikumot kapott, de így sem akart csökkenni a láza. Ezért vitték el egy magánklinikára, teljes körű kivizsgálásra. Az eredményeken látta már az anyuka, hogy nagyon magas a kislány szervezetében a trombocitaszám, s mivel egészségügyit végzett, nagy bajra gyanakodott.

Elhessegette magától a sötét gondolatokat, s férjével együtt behozták Marosvásárhelyre a kislányt, azonban április 2-án egy hastükrözésen kiderült: 12 centiméter nagyságú és 26 milliméter vastagságú rosszindulatú májdaganata van, s csak a májátültetés segíthet. Az orvos külföldi klinikai beavatkozást javasolt, mivel Romániában nincs sem felszerelés, sem megfelelő képzettségű orvosi csapat, amely ezt a típusú műtétet elvégezné. Így került a Gergely család a brüsszeli Saint Luc kórházba, de kiderült, hogy csak az átültetés 125 ezer euróba kerül, nem beszélve a kórházi kezelés és a külföldi tartózkodás további költségeiről. A kezelést azonban nem akarta fedezni a román állam, Szidónia története így tárult a nagyvilág elé. A szülők ugyanis kétségbeesésükben segélykérő levelet írtak, hogy aki tud, az segítsen, mert önerőből nincs, ahonnan előteremtsék a műtét és a kezelés együttes költségeit.

Szidónia története sokakat meghatott, jótékonysági koncerteket, vásárokat, gyűjtéseket szerveztek szerte a megyében, magánszemélyek is adakoztak. A Székelyhon.ro olvasói is bekapcsolódhattak a jótékonysági akcióba, ezért is mutatjuk be nekik, hogy az egy évvel ezelőtt új májat kapott kislány, hogy van most.

Ovis nagylánnyá cseperedett

A Gergely család vámosgálfalvi otthonába látogattunk, otthon találtunk mindenkit, hiszen a szülők már ünnepi szabadságukat töltik, s Szidike is vakáción van. Igen, a kislány szeptember óta már óvodába jár, és szereti is. Nem csoda: majd’ egy évig csak fehér köpenyes doktor nénikkel és bácsikkal találkozott, műtétje után pedig fél évig otthon, elszigetelt, steril környezetben élt, hogy a legyengült szervezete ne kapjon el semmilyen betegséget. Júniustól azonban sok mindent szabad, így Szidike már nem csak édesanyja, édesapja, valamint húga, Mónika társaságát élvezi, hanem kortársaiét is.

Szégyenlősen, de mosolyogva jön ki elénk a szülei hívására, de gyorsan bújik is édesapjához az idegenek tekintete elől. „Az orvosi vizsgálatok miatt-e vagy sem, nem tudjuk, de megmaradt a szégyenlőssége. De hamar megbarátkozik” – biztat az édesanya minket. S miközben telik az idő, tényleg többet tudunk meg Szidikéről, Szidikétől. Elárulja, hogy mit csinál nap mint nap az óvodában, hogy kikkel szeret a legjobban játszani, s hogy az a legjobb, amikor rajzolhat, festhet. Kis idő múlva még azt is megmutatja, milyen karácsonyi képeslapot színezett az agyalnak.

A játékok bűvöletében

Édesapja, Gergely József arra biztatja Szidikét, hogy mondjon verset és énekeljen. Némi biztatásra,  bele is kezd a négyéves kislány, s mindenféle karácsonyi dalocskáját megismerteti velünk. S, ha már ilyen ajándékot kaptunk tőle, mi is adtunk neki, illetve nekik valamit. A Játékbolt.ro jóvoltából egy zacskónyi játékot küldött az angyal a Gergely-leányzóknak, akik anyuka és apuka segítségével fel is fedezték azokat. A színes ceruzák és rajzos eszközök kötik le leghamarabb Szidikét, míg húga a pörgettyű rejtelmeit próbálja fotós kollégámmal „felfedeztetni”. A puzzle is Szidike kedvence lesz, már csak azért is, mert nagyon félti játékait, s ami eltörhet, vagy amiből elveszhet egy darab is, azt bizony nem bízza kétéves és négy hónapos húga gondjaira, hanem maga ügyel rá.

Miközben elő karácsonyi ajándékaikat fedezik fel a kicsik, arról faggatjuk őket, hogy mit kértek az angyaltól. „Karácsonyfát” – mondják kórusban, s csak sokadik unszolásunkra bökik ki, hogy mondjuk csokit is szeretnének. „Nem igényesek a lányok – mondja mosolyogva az édesanyjuk –, és úgy örülnek mindennek. A Mikulás lufikat hozott, azóta is van belőlük, és folyton azokkal játszanak.”

Valóra vált karácsonyi kérés

Bár Szidónia nem mindenre emlékszik, a szülők tudják, hogyan is telt a múlt évi karácsonyuk. Az életmentő műtétet december 12-én végezték el a májrákos kislányon, akkor kapta meg édesanyja májának egy darabját, így a karácsony bizony a brüsszeli kórházban telt. Volt ott is karácsonyfa, járt ott is az angyal, egy azóta is féltett szürke játékzongorát hozott. A legfontosabb azonban, hogy ott volt anya, apa és Mónika is, s a kórházban, a betegágy mellett énekelték el a Mennyből az angyalt. „Emlékszem, annyit kértem karácsonyra, hogy jövőre mindannyian itthon legyünk egészségben, békességben, nyugalomban” – mondja könnyes szemmel Gergely Zsuzsánna. A kívánság pedig úgy látszik, meghallgattatott: tavaly az angyal új májat hozott Szidikének, idén pedig a hazai karácsony is meglesz. Talán nem hiába Angyalka a másik neve a nagy, barna szemű – most már copfos – kislánynak.