Sziget Fesztivál: hét nap őrület

Zár(t) az égbolt

Bejutni nagyon nehéz volt (majd egy órát siklottam, kígyóztam, lépegettem), de amire pár hónapja számítottam, azt megkaptam: méltó módon, a statisztikák szerint 45 ezren búcsúztunk el kedvenc, az utóbbi 15 évet meghatározó magyar zenekarunktól, a Kispál és a Borztól a fesztivál mínusz egyedik napján, hétfőn este. Ahogy Lovasi András és társai megígérték, monumentális, igazi nagykoncertben lett részünk. Elszorult torokkal vártuk a visszaszámlálást – azt, hogy itt és most valami elegánsan véget ér az életünkben, s hogy „ha ez itt a vég, hát az nagyon derék”. Az is volt, nagyon derék. (...)

Egy: a punkok és a hülyék

A szerdai, hivatalos első napon belecsaptunk a lecsóba: a Toy Dolls után a Ska-P őrülete sodort be a tömeg közepébe, félóráig bírtam, szenzációs érzés volt a spanyolok, olaszok között és egymás hegyén-hátán forogni-ugrálni! Holnap a Félszigeten játszanak, ajánlom melegen, hogy utána legyen kéznél hideg sör vagy fröccs, mert iszonyatos folyadékmennyiség jön ki az ember bőrén… (...)

Négy: a „csendes” Iron Maiden

Már kora délután tele volt Maiden-pólósokkal a K-híd, köztük osontam be, hogy elérjem a Hollywoodoo koncertjét az MR2-őn – később picit csalódtam a nagyszínpadon a Cribs erőlködő produkciójában. Rövid művésztelepi séta után irány a Tankcsapda, hiszen számukra sem mindennapos, hogy a Maiden előtt játszhatnak. Az energikus kezdés után a közepe kissé leült a koncertnek, de a vége bepörgetett. A nagy várakozással várt Iron Maiden pedig csendes volt: igen, a hátsó sorokban (emelvényre álltunk, hogy lássunk is) a kocsmák dübörgése erősebb volt, mint a Nagyszínpad.

A teljes riportot elolvashatja az Udvarhelyi Híradó szerdai, augusztus 25-ei számában!