Százévesen is emlékszik Mihály királyra

Az idős hölgyet Varga József polgármester, Szederjes Rozália anyakönyvvezető és a Takács Mózes hivatali alkalmazott kereste fel otthonában, virágkosárral, ajándékkal és a korhoz illő tortával kedveskedve neki.

A néni jó kedélye mellett jó egészségnek is örvend: bár tizenegy éve agyvérzés is érte, egyetlen testrésze sem fáj, gyakorlatilag nem is tudja milyen érzés betegnek lenni. Csak arra panaszkodik, hogy kora és ereje miatt már nem sokat mozoghat és nem dolgozhat annyit, amennyit szeretne. Ennek ellenére korán kel, szinte naponta kimegy az udvarra, kertbe, szereti és csodálja a természetet, kedveli az emberek társaságát, ezért gyakran kimegy az utcakapuba is. Gyermekei körében tölti idős korát, itt koccintott az őt köszöntőkkel, és el is fogyasztotta a kis pohár pezsgőt, valamint ráadást is kért a tortából. Mária néni úgy véli, a hosszú élet titka a munka, a mozgás, a reménység és az emberi hit. Ő maga is sokat dolgozott, ami pedig a mozgást illeti, elmondta: ügyintézések végett 1945-1948 között jármű hiányában sokszor járta meg gyalog Székelykeresztúrt, Székelyudvarhelyt és Marosvásárhelyt, és kora hajnalban kellett útra kelni. A genetikát sem tartja kizártnak a kor kérdésében, hiszen édesanyja is 93 évet élt. Ami a hitét illeti, az unitárius vallású nő idén Szent Mihály-napján, szeptember végén a templomban is volt, úrvacsorázott és adományozott is egyházának.

Mária néni 1913. október 24-én született Ravában, szülei Brassó környéki kőbányai munkások voltak. Kilencéves korában szolgálni került Azugára egy erdőmesterhez, aztán amikor annak felesége meghalt, ő hazakerült Ravába, de tizennégy évesen ismét szolgálni küldték, ezúttal Buşteni-be egy papírgyár tulajdonosához. Ezekhez a fiatalkori évekhez fűződő emlékei közül szívesen idézi fel Mihály királlyal való találkozásokat, mert nemcsak látta, de személyesen is beszélgetett az akkor még gyerek uralkodóval.

Izsák Mária 1941. április 23-án ment férjhez Demeter Andráshoz. Férjével együtt Dicsőszentmártonba mentek szolgálni, majd 1950-1989 között a ravai TSZ-ben dolgozott, s mivel nagyon jó kalapfonó is volt, mellékeresethez is jutott. Házasságukból két gyermek született: Olga és a hadseregben ezredesként szolgált András, ma mindkettő mellette van, de öt unokája, három dédunokája és egy ükunokája társaságának is örülhet. Férje 1945-ben szovjet fogságban halt meg Szibériában, Mária néni özvegyként nevelte fel gyermekeit.

Az őt köszöntőknek azt is elárulta a család: az idős hölgy nagyon várta ezt a jeles napot. Ugyanis amikor néhány éve Gyulakután köszöntöttek egy százéves személyt, és megtudta, hogy az tortát is kapott, Mária néni azt mondta, hogy nem tud addig meghalni, amíg hasonló tortát nem kap ő is az önkormányzattól.