Nyolc kilót fogyott a Švejk-szerep kedvéért

– Hm… a három másodpercet megelőzte három hét őrlődés.

– Mitől félt, miért tartott ettől a szereptől?

– Minden szereptől tart egy kicsit az ember. Már éreztem, mit jelent vendégként játszani egy társulatnál. „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég”. A színészek közül mindenki főszerepet akar játszani. Továbbá a katasztrofális időhiányomtól féltem.

– Mennyire hasonlít Švejkre? Miben igen, miben nem?

– Švejk egy fikció, mindenkiben él egy svejki kép, aki olvasta a könyvet. Azt nem lehet eljátszani. Munkámban mindig megpróbálom a szerepet olyanná tenni, mint amilyen én vagyok. Ebben az előadásban én magam vagyok Švejk. Ehhez a külsőn is kellett dolgozni, ezért úgy véltem, hogy fogyni kéne pár kilót. Eddig nyolc ment le. Azt akartam, hogy látsszon, miszerint Švejk alkatilag alkalmas lenne katonának, és az erőszakot másért utasítja el. Nem szeretem az erőszakot, a hatalmaskodókat, sokszor magam is kigúnyoltam őket…

– Hogy áll a regénnyel, az ön könyvespolcán is előkelő helyen található?

– Két példányban van meg. Szeretem, de… A kedvencem Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyve. Az tükrözi legjobban hitvallásomat.

– Tanult valamit esetleg Švejktől, ami a közönségnek is jól jöhet?

– „Ne lőjetek! Itt emberek vannak!” – hangzik el Švejktől. Ennek a mondatnak az értelme, sok mélységet hozott a felszínre bennem. Főleg a mai erdélyi társadalom kapcsán…

– Közönségsikerre számít?

– A közönségsiker nagyon relatív fogalom. Már az, hogy a bemutatón teltház volt, sokakat meglepett. A közönségépítés egy hosszú, bonyolult folyamat. Remélem most elkezdtük…

Az interjút teljes egészében a Vásárhelyi Hírlap hétfői, október 25-ei számában olvashatja!