Nálunk kísérletezhet, míg Izraelben csak bulvárt rendezhetne

– Hogy került kapcsolatba az erdélyi színházi élettel?

– Szerencsés véletlen folytán kerültem Erdélybe: még 2000-ben egy workshop keretén belül találkoztam Tompa Gáborral, aki látva a munkámat, meghívott rendezni a kolozsvári társulathoz. Mivel egy olyan darabot ajánlott, amelyet régóta meg akartam rendezni, nem tudtam visszautasítani. Ansky darabját a Dybbuk – Fehér tűz, fekete tűz című színművet vittem színre, nagyszerűen sikerült, amit a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója, Bocsárdi László is látott, és meghívott rendezni. Azóta még két darabot rendeztem Kolozsváron, Marosvásárhelyen pedig most dolgozom először.

– Miért jár vissza újra meg újra Romániába?

– A kritikusok is folyton ezt kérdezik otthon. Az az oka, mert itt olyan dolgokat tudok megvalósítani, amelyeket máshol a világon nem. Itt nyitottak a kísérletezések felé, míg az izraeli színházak 90 százaléka bulvár darabokat játszik. Az első kolozsvári rendezésemnél megmutattam a díszletet, amely miatt csak 70 néző fért be, ez Tompa Gábornak nem jelentett gondot, Izraelben nem engedték volna. Emellett nagy kihívás számomra, hogy megtanuljak magyarul.

– Sajátosan értelmezi a darabokat, különös technikával dolgozik…

– A Mihail Csehov által kidolgozott színészvezetési technikával dolgozom. A produkciót nem a szokásos olvasópróbával kezdtük, hanem egyenesen színpadi munkával. Fölösleges időpocsékolásnak tartom az egyhetes olvasópróbát, inkább a színpadon folyjon az alkotói munka. Azt szoktam mondani a színészeknek, ha valamit ki akarnak próbálni, tegyék, ne kérdezzék tőlem, hogy jó-e. Jöjjenek javaslatokkal, ötletekkel, kezdődjön egyből az alkotó munka.

Egy kis életrajzi adat: Mihail Csehovról azt kell tudni, hogy az ismert drámaíró unokaöccse. Az orosz színész, rendező 1934-ben áttelepült Amerikába, később Hollywoodban alapított stúdiót, ahonnan tanításai nyomán a legnevesebb amerikai színészek kerültek ki. Nála tanult többek között Anthony Hopkins, Jack Nicholson, Anthony Quinn.