Műfészkeket készítettek a vakvarjúknak

Fészkelőszigetet hoztak létre a vakvarjúk számára a radnóti halastavakon a marosvásárhelyi Milvus Csoport munkatársai. A természetes bakcsófészkeket tartó fűzfák a magas vízállás miatt kiszáradtak, ezért a szakemberek fémcsöveket helyeztek a halastó fenekére, amelyekhez akácfákat erősítettek, majd azokra fonott kosarakat helyeztek el, és „kibéleltek” 40 fészket.

Gáspár Botond

2011. április 27., 14:382011. április 27., 14:38

2011. április 27., 15:242011. április 27., 15:24

Műfészkekkel várják a Maros megyébe hazatérő bakcsókat a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai, a természetes lakok ugyanis elpuszultak. Eredetileg azt tervezték, hogy leeresztik a halastavat, majd fűzfákat ültetnek a talajba, és így mesterséges szigetet alakítanak ki. Technikai okokból azonban úgy döntöttek, hogy fémcsöveket helyeznek a tó fenekére, amelyekhez akácfákat erősítettek, ezekre pedig fonott kosarakat, amelyeket fűzfaágakkal, gallyakkal tömtek 40 fészekké. A Konkrét védelmi intézkedések az erdélyi bakcsókolónia megvédésére elnevezésű projektet az Európai Gazdasági Térség civil alapja támogatta.

Az intézkedés azért fontos, mert Európa-szerte folyamatosan csökkennek a természetes vizes élőhelyek, ez pedig veszélyezteti az ott élő növény- és állatfajok fennmaradását. Hasonló a helyzet Maros megyében is: a mezőségi és a Maros-menti természetes tavak, ártéri vizes területek száma és felülete a folyószabályozások, a mocsarak lecsapolása miatt töredékére csökkent. „Természetvédelmi szempontból ezért fontosak az úgynevezett másodlagos, az ember által kialakított, illetve módosított élőhelyek, mint amilyenek a Radnót környéki halastavak. Ilyen meggondolásból jelölték ki a szakemberek a csapói és a radnóti halastavakat Natura 2000-es környezetvédelmi területté, amelyért a marosvásárhelyi Milvus Csoport felel. A terület egyik fő értékét a gémfélék, ezen belül is a bakcsók jelentik, ugyanis Erdély legnagyobb és legjelentősebb költőtelepe található itt” – ismertette a Milvus munkatársa, Fodor Tekla.

A vakvarjúról

A bakcsó vonuló madár, Romániában áprilistól októberig figyelhetjük meg. Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejű vakkánya. A kifejlett egyed tollazata alapvetően fekete-fehér, csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel, és olykor összekeverhetőek a hasonló méretű, összességében világosabb színezetű és csíkos bölömbikával. Bújkáló természetű, szürkület idején lesz aktív, nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén. Hangja hangos kvak.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei