Kisasszonyok csuhéból

„Először nagynéném mutatta meg a babakészítést anyagból, aztán arra gondoltam, kipróbálom kukoricacsuhéból, lévén, hogy a szüleim Maros megyében laknak, ott bőven van alapanyag. A kezdetekhez viszonyítva sokat változtattam rajtuk. Ma már például kis horgolt kalapot vagy horgolt táskát is készítek, mindegyikük kezében van vagy táska vagy virág. Mostanában díszítem a ruháikat is. Arcot nem festek, amit többen furcsállnak is, de úgy érzem, arccal más lenne a hatásuk. Nekem így jobban tetszenek” – meséli Beáta, miközben mutatja a kis, női alakokat öltő babákat. Mint mondja, korábban egy baba készítése sok időt felvett, ma már egy-két nap alatt elkészül.

„A kukoricacsuhét megáztatom, így annyira megpuhul, hogy formázható lesz. Megformálom a nedves csuhéból a babát, és így szárad meg. Ha nem nedves a csuhé, nem lehet vele dolgozni, mert összetörik” – fedi fel a babakészítés titkait. „Nagyon szeretem készíteni. Mikor hozzálátok, magam sem tudom, mi lesz belőle, milyen lesz a végső formája. Aztán ahogy dolgozok, alakot ölt. Számomra ezek a női alakok a régmúlt időket idézik, és ez valamiért nagyon közel áll hozzám.”

Ősszel ennek van inkább a szezonja, karácsonykor pedig angyalalakot öltenek a babák, és születnek – egy kisgyereket idézve – az angyallányok. Egy-két darabhoz jobban kötődik, azokat otthon őrzi – mondja –, talán azért, mert igen sokat dolgozott velük, de ha a babák többségét el is ajándékozza, fényképen az összeset megörökíti.