Húsz éve a régizene bűvöletében

Fotó: Gecse Noémi

Húsz éve alakult a Codex régizene együttes azzal a céllal, hogy korhű hangszertípusokon és korhű előadási stílusban szólaltassák meg a XV–XIX. századi magyar (elsősorban erdélyi) és európai műzenét.

Péter Beáta

2016. július 07., 16:542016. július 07., 16:54

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A brassói zeneegyetem tanáraiból és akkori diákjaiból verbuválódott 1996-ban a Codex régizene együttes. Az évek során aztán a sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai tagok közül néhányan külföldre mentek, és most már néhány éve csíkszeredai zenészeket találunk a formációban.

„Amikor húsz évvel ezelőtt Brassóban az egyetemen kezdtem tanítani, Hanke Katalin kolléganőmmel eldöntöttük, hogy létre kéne hozzunk egy olyan együttest, amely elsősorban reneszánsz zenét játszik. Magyar vonalon kezdtünk programokat készíteni, és az egyetem diákjai közül válogattunk olyanokat, akik ezt a fajta zenét szerették művelni. Ahogy telt az idő, sokan külföldre mentek és egy idő után kialakult egy alapfelállás – a tagok családot alapítottak, most már 12 gyerek van az »együttesben« –, és már egy jó ideje ezzel a felállással járunk zenélni. Mondhatni, hogy egy román közegben magyar tanár, magyar diák közösségből alakult ki ez a csapat” – elevenítette fel a kezdeteket Filip Ignác, az együttes egyik alapítója.

Az együttes tagjai

Filip Ignác (furulyák, barokk fuvola, ének), Szabó Éva (furulyák, barokk fuvola, dob), Kovács László (hegedű, ének), Kovács Éva (hegedű), Adorján Csaba (brácsa, népi brácsa, ének), Lázár Zsombor (cselló), Szőgyör Árpád (nagybőgő, ének).

Az együttes sokféle zenét játszik, de az erdélyi régizene és annak a sajátos stílusban való feldolgozása jellemző rájuk leginkább. Ebben tudtak újat hozni más régizenét játszó együttesekhez képest. Filip Ignác elmondta, a magyar régizene sok értékes szöveget dallamot tartalmaz, ezek közül is a jobbakat válogatják ki. Úgy véli, hogy az érték minden időben hat, hiába, hogy ezeket a dallamokat, szövegeket már rég leírták. Amikor játsszák, akkor aktuális. „A régizene ilyen szempontból nem is létezik, mert mindig amikor szól, akkor él az a zene. És pont úgy szól az emberhez, mint ezelőtt háromszáz, négyszáz évvel. Akkor is az emberek ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, mint ma, ezért teljesen aktuális ma is, mint akkor, és valószínű, hogy aktuális lesz ettől arrafele is.”