Helytállni egy férfiak uralta világban

„Négy évvel ezelőtt egy barátnőm esküvőjére készültünk, megkértek, hogy segítsek a szervezésben. Ahogy ebben jobban elmerültem, rájöttem, nem fogom megtalálni az ő egyéniségüknek megfelelő lakodalmas gazdát. Amikor ennek hangot adtam, egy ismerős dobta fel az ötletet, hogy miért nem vállalom én el, hiszen szeretek és tudok is beszélni, jó kiállásom van. Bár elsőre elutasítottam, egy hét után azt mondtam, vállalom. Szószólónőként hirdettem magam, esküvői kiállításokra kezdtem járni, és egyre jobban megismertek. A párom szokta megjegyezni, hogy szeretek fontoskodni, ez a szerep nagyon megfelel nekem” – mondta el Nóra. Mint hangsúlyozta, ő egyetlen lakodalmas gazdának sem akar vetélytársa lenni, nem a hagyományos gazda, vőfély szerepet képviseli. „Mifelénk nagyon erősek a hagyományok, de az emberek egyre nyitottabbak. Az én korosztályomnál vagy a nálamnál fiatalabbak generációjánál tapasztaltam, hogy keresik az újat, vágynak valami olyanra, ami különbözik azoktól a lakodalmaktól, amelyekre esetleg gyerekkorukban jártak, vagy netán a szüleik esküvőjétől, amiről hallottak.”

„Ez egy férfiak által uralt világ, amibe nőként teljesen új dolgokat tudok behozni. Nekem például előnyöm, hogy bemehetek az öltözködő menyasszonyhoz, akinél sokszor eltörik a mécses. Az volt a legnehezebb, hogy elfogadják, nőként én is képes vagyok erre a szerepre: tudok beszélni, akár egy háromszáz fős tömeg figyelmét megragadni. Nem muszáj mindent a viccek köré építeni, nem én vagyok a fontos, hanem az ifjú pár, nem is szeretek szerepelni. Forgatókönyvet szoktam készíteni, miután egyeztetünk az ifjú párral, és szeretem, ha minden e szerint halad. Az az ember szeretek lenni, aki segít a pároknak, hogy megtalálhassák a hozzájuk legközelebb álló stílust, aki nem elrontja a buli hangulatát, hanem a háttérből úgy irányít, hogy észre sem veszik” – magyarázta a fiatal ceremóniavezető.

Nóra eddig több mint harminc esküvő szervezésén vagy ceremóniavezetésén van túl. Többnyire Székelyudvarhelyre és környékére hívják, de volt már Kolozsváron is, és egyre több a meghívása Gyergyó vidékére. Megtörtént már – mesélte –, hogy az ifjú pár fogadására sietve, amint a színpadról lelépett, megakadt a cipősarka és elesett, s bár a térde hatalmasra duzzadt, minden zajlott a megbeszéltek alapján.

Bár nem a szakmájában dolgozik, úgy érzi, az, hogy pszichológusnak tanult, sokat segíti ebben a munkában. Könnyeben kommunikál, hamarabb „kiismeri” az embereket, felméri a helyzetet, és minderre szükség van, hiszen meg kell ismerni az ifjú párt, a családi szálakat, „hogy ki kit mozgat”. Többnyire saját maga tervezte ruhái vannak, ezeket igazítja a dekorációhoz. „Tényleg szeretek fontoskodni és kitűnni, de nem szerepelni. Szeretem ha észrevesznek” – jegyzi meg mosolyogva.