Házias ízek üvegbe zárva

Bár ma már mindent találni a nagyáruházak polcain, ritka jó érzés télen az otthon, közösen elkészített savanyúságot, szilvaízt, körtekompótot felszolgálni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy egyáltalán érdemes-e a eltevésekkel foglalkozni, vagy időt és energiát spórolhatunk, ha az üzletből vásároljuk meg a szükségeseket. Egy biztos: a nagymamánktól, édesanyánktól tanult, és talán általunk továbbfejlesztett  finomságok ízét nem tudják nagyüzemileg előállítani.

Kissé drágább, mint az előző években

Alig lehetett közlekedni csütörtökön reggel a marosvásárhelyi kövesdombi napi piac asztalai között, olyan sokan nézelődtek, de vásároltak is. A padlizsánnak lassan lejár az ideje, így nem csoda, hogy a legtöbb helyen 2,50 lejért lehetett vásárolni. Ha zakuszkát szeretnénk főzni, akkor jó ha tudjuk, hogy a paradicsompaprika esetében a kilós ár 3,50-5 lej között mozog, a szemes paszuly literéért 10 lejt kérnek, fehér hagymát 1,20 lejért lehet vásárolni. „Aki jó román ételt akar főzni, és télen azt enni, az fizesse meg az árát” – mondta egy román árus, amikor arról érdeklődtünk, hogy lehet-e tőle nagyobb tételben, pár lejjel olcsóbban vásárolni a padlizsánt és paradicsompaprikát. Aki elmulasztott uborkát eltenni, most megteheti, több helyen 2,50-3,50 lejes áron kínálták. Aki káposztával töltött paprikát szeretne télen a hús mellé enni, az most 2,50 lejért szerezheti be a zöldpaprikát és 1,50 lejért a káposzta kilóját. Tormát is kínáltak legalább öt-hat helyen, volt, ahol kötésben, volt, ahol kilóra, utóbbi helyen 13 lejt kértek egy kilogrammért.

Mindig magunk készítjük

A piacon találkoztunk Kovács Istvánnal és feleségével, Etelka nénivel. Épp paradicsompaprikát válogattak, alaposan megvizsgálva mindenik darabot. „Mi már harmadik hónapja spájzolunk, szeptember végéig még akad, amit el kell tennünk. Negyven éve közösen főzzük be mindazt, ami a kamra polcaira kerül: kezdjük az eperrel, majd meggy, barack, s így tovább. A paradicsompaprikát megtöltjük sarvalt káposztával és eltesszük savanyúságnak. Nem csak magunkért, hanem az unokáinkért is, akik télen valahányszor meglátogatnak, mindig bekukucskálnak a kamrába, nézve, vajon mit lehet onnan leemelni, és megenni. Öregesen teszünk el mindent, de az ízek a gondtalan fiatalságunkra is emlékeztetnek” – mondják barátságosan, s hozzáteszik: amikor egy évben betegség miatt nem tudtak eltenni paradicsomlevet, egész télen nem ettek paradicsomlevest és -szószt, mert az üzletben találhatók közül egyik sem ízlett.

Anyuka, nagymama polcáról

A  fiatal házasok nagy többsége még a szülőkre, nagyszülőkre támaszkodik, ha eltevésekről van szó. Az általunk megkérdezettek mosolyogva mondták, egyelőre nem szakítanak időt arra, hogy munka után „vagdossák, sózzák, főzzék a hozzávalókat”.   Van, aki édesanyjával, anyósával együtt teszi el a télen értékes dzsemeket, savanyúságokat, befőtteket, de olyannal is beszélgettünk, aki egyelőre csak elveszi a polcról, valahányszor hazamegy, és szüksége van rá. 

Olcsóbb, ha mi tesszük el

Ha figyelembe vesszük, hogy egy kilogrammnyi kimagozott szilvából, ami lecukrozva nem kerül többe négy lejnél, lesz három üvegnyi kompótunk, amelynek bolti ára 10-12 lej között mozog, akkor mindenképp megéri, hogy egy délutánt rászánjunk és gombócba való, húsok mellé köretnek adható, vagy csak úgy magában fogyasztható szilvakompótot készítsünk. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy bár nem épp ilyen szembetűnő a házi és a bolti ár közötti különbség, jól járunk, ha  most eltesszük télire az uborkát, zakuszkát és majd a hordós káposztát is.