"Ennek hol is van az egere?"

Fotó: Boda L. Gergely

A számítógépek viszonylag gyorsan elavulnak, manapság könnyen megszabadulunk tőlük, ha egy új, „okosabb”, gyorsabb példány birtokába juthatunk. Az elsőtől azonban nehéz volt megválni, és vannak, akik mai napig őrzik az első példányukat. Ilyen „első számítógépekből” láthatunk kiállítást a marosvásárhelyi Sapientián.

Szász Cs. Emese

2010. március 07., 17:062010. március 07., 17:06

2010. március 07., 17:302010. március 07., 17:30

Fotó: Boda L. Gergely

„Egy cédén is több adat fér el ennél. Ennek hol az egere? Az a piros gomb lenne?” – hasonló kérdésekkel bombázták egymást a diákok, amikor szemügyre vették a régi számítógépekből álló kiállítást a Sapientia koronkai épületének aulájában.

Az én első számítógépem/A mi első számítógépünk című kiállítás a harmadszorra megszervezett Új média konferencia része volt. A szervezők olyan számítógépeket és tartozékokat gyűjtöttek össze, amelyek az 1990-es években „első számítógépként” kerültek a család otthonába, vagy a cég székhelyére. Bár egyelőre csak néhányat sikerült begyűjteni, a kiállított számítógépek, nyomtatók és egyéb tartozékok nagy sikert arattak az egyetem diákjai körében.

Az „ősgépeket” nézegethették, próbálgathatták, sőt leírást is találtak mellettük. Volt amelyiket több mint tíz, vagy akár 17 évig is használtak. A legrégebbi és mára már igen furának ható példány a Rosytelex nevű számítógép. A csak Rozinak becézett gép a 80-as évekből származhat, magyar fejlesztésű „számítógép”, amelyen egy szövegszerkesztő futott és egy nyomtatóval volt ellátva.

Az egyik számítógép mellett még egy adásvételi szerződést is találunk, amelyből kiderül, hogy tulajdonosai 190 000 lejért vették birtokukba a komputert 1990. március 18-án. Összehasonlításul jó tudni, hogy akkoriban egy Dacia személygépkocsi jóval kevesebb összegbe, körülbelül 70 000 lejbe került.