Egy évszázad emlékeit őrzi

A százéves néni 1913-ban született Lókodban, mely falu most Homoródszentmárton községhez tartozik. A település 1919-ig és 1940–1944 között Magyarország Udvarhely vármegye Homoródi járásának része volt. 

Öten voltak testvérek a György családban, Irma néni utolsó előtti gyerekként látta meg a napvilágot. Tudomása szerint már 7-én megszületett, de csak két nappal később sikerült beíratnia édesapjának az anyakönyvi hivatalba. Gyermekkora nagy részét otthon töltötte, sok emléke maradt ebből az időszakból. Rengeteget jártak templomba, de nem csak ott, hanem otthon is sokat imádkoztak és énekeltek az énekeskönyvből. Egyik legemlékezetesebb élménye az volt, amikor a falubeli legények zöld ágat helyeztek a kapujukhoz, amit ő egyszerűen csak megfogott, és behúzta az udvarra. „Nem tudtam akkor még, hogy az mit jelent, aztán elmondták, és nekiláttam zsebkendőt varrni annak a legénynek, aki az ágat felállította. Sajnos egyik alkalommal, éppen a templomba menet, ellopták tőlem a kendőt, így nem tudtam sohasem átadni” – emlékezett vissza Irma néni.

Legszebb éveit két nagyvárosban töltötte, ezek voltak a legemlékezetesebb esztendők – vallotta.  Megtudtuk ugyanis, hogy amint betöltötte 14. életévét, Brassóba ment szolgálni, ahol egy szász család fogadta be. Innen egyik nénje segítségével Bukarestbe került, itt is egy jómódú családnál szolgált, majd megismerkedett későbbi férjével, Szabó Andrással, aki Homoródszentpálról került a román fővárosba. „1934-ben, 21 évesen mentem férjhez, azután nem hagyta a férjem, hogy többet dolgozzak, mivel neki nagyon jó állása került egy öntődében” – mesélte. A második bécsi döntést követően költöztek vissza Kénosba, majd 1945-ben fogságba került a férje. Ez idő alatt folyamatosan elszegődött dolgozni a rokonokhoz, ismerősökhöz. 1948-ban érkezett haza a fogságból Szabó András, ezt követő évben meg is született első gyermekük, Margit, rá másfél évre pedig Balázs. Azóta öt unokája és ugyanannyi dédunokája van.

Nehéz időkről csupán néhány emléket elevenített fel Irma néni. „Sokat bujkáltunk a padláson a háború idején, úgy mentünk el reggel dolgozni, hogy egész nap nem volt mit enni” – így a százesztendős néni. 1988-ban, 90 éves korában hunyt el Szabó András, Irma néni azt követően egyedül élt Kénosban. Kilenc évvel ezelőtt, télen költözött be először lányához Udvarhelyre, és idén lesz öt éve annak, hogy már tavasszal sem megy vissza.