Égi jelenségek és rovásbetűk között keresett összefüggések

Marosvásárhelyen született, iskoláit is ott végezte, a Bolyai Farkas Gimnáziumban. „A tanárok állandóan hangsúlyozták, hogy ami a könyvekben le van írva, azt ti kritikus szemmel nézzétek, mert nem biztos, hogy az szentírás” – emlékszik Wohlfart, akinek későbbi tevékenységére is ez volt jellemző. Kolozsváron végezte el az egyetem építőmérnöki karát, és 1967-ben került Csíkszeredába, a helyipari vállalathoz. Később a fonodához került, ahogy mondja, az első kapavágástól kezdődően ott volt, később a vízügynél, majd a rendszerváltozás után a környezetvédelmi ügynökségnél dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Műszaki beállítottságú emberként került kapcsolatba a székely szimbólumokkal, és ebből egy életre szóló hobbi és kutató tevékenység lett, a hagyományostól teljesen eltérő módon.

„Már egyetemista koromban feltűnt nekem, hogy vannak építészeti formák, főleg az emberi civilizáció első időszakából, amelyek vagy kivitelezési, vagy statikai, funkcionális szempontból nem logikusak. Miért van sok templomnak két tornya, és a két torony között háromszög alapú oromzat vagy a kör alaprajzú épületek? Ezeket nem könnyű megvalósítani. A csavart szárú oszlop statikai szempontból sem logikus. Felmerült bennem a kérdés, ha ezek statikai szempontból nem logikusak, nem jelképek-e? Az akkori Virág utca formája is feltűnt nekem itt, az orsó alakú forma, amit az urbanisztika piac utcának is nevez. Ez a piacot is kiszolgálta, és a közlekedést is. Nem a legideálisabb, ilyent ma már nem építenek. Nekem azért tűnt fel, mert a vásárhelyi főtér is egy piac utcának a fele, úgy hívták, hogy korzó. Ez egy olasz szó, mégis hasonlít az orsó szóhoz, sőt ehhez hasonlít a korsó is, amely középen szintén kiszélesedik, nem a legideálisabb tárolóedény. Foglalkoztatott, mi lehet az oka. A fémkapuknál Zsögödben nagyon sokszor díszítésként láttam ezt az orsót. A székely festékes szőnyegeknek is egyik fő díszítőmotívuma. A székely rovásírásban is megtaláltam az orsó alakot, ez a K betű. Még jobban érdekelt a dolog, aztán megkezdődött a Virág utca bontása. Ez is ösztönzött, hogy próbáljam a rejtélyt megfejteni” – mesélt a kezdetekről.

Wohlfart Zoltán szerint szakmai ártalomnak tudható be, hogy aki műszaki rajzokkal foglalkozik, egy idő után a vetületből látja a térbeli formát. Sok vetülete van például a csavart szárú oszlopnak, ezek spirálok. „Sok időbe telt, míg össze tudtam állítani azt a képet, három spirálnak a képét, amelyekből le lehet vezetni a betűket. Minden betű egy jelkép, minden hang egy jelkép. Minden egyes hangnak megvolt a képe, ez a legősibb szavainkra is vonatkozik” – magyarázta. Mint mondta, megpróbálta a spirálok helyét megkeresni az égbolton, nem találta meg, viszont a székely kapu segített.  „Sikerült megtalálni azt a három spirált, amely az egykori nyári napforduló tizennégy napos ünnepkörének volt a vázlatos vetületi rajza egy függőleges síkban. Ezen a három spirálon létezett a székely rovásbetűk nagy része” – állítja. Szerinte a székely kapu tulajdonképpen a hétlépcsős, hétnapos egykori napfelkelte jelképes ábrázolása. A nagykapu baloldali kis tükrében látható a forgó fogyó félhold, a kiskapu nyílóján a felkelő nap. A nagykapu íve a hétlépcsős pálcataggal (körív profilú, vékonyabb építészeti tagolóelem) a fogyó hold pályáját szimbolizálja. „A fogyó hold spirálja a jobboldali, elindul a fogyó hold a föld felszínéről, hét fordulatot tesz meg a spirális pályán, átbukik a napon és újra jön le megint. Ez tulajdonképpen ez 14 napos ünnepkör volt” – foglalta össze. A szimbólumkutató szerint a teliholdnak is megvolt a jelképe, valamikor három nyílása, négy lába volt a székely kapunak, az Akó kapu is ilyen. Ez volt a telihold jelképe. 

Wohlfart szerint az egykori nyári napforduló megünneplésére őseink ezért hármas hegyeket választottak, mint a csíksomlyói hármas kúp vagy a madéfalvi, rákosi és madarasi hármas Hargita-tető. Értelmezésében napfelkeltekor a fogyó félhold feláldozta magát a fény győzelméért a sötétség felett.

Wohlfart Zoltán az évek során több könyvet is megjelentetett, ezek az Újholdas nyári napforduló emlékei Felcsíkon, Kopjafa helyett és A só szövetsége címeket viselik. Most is dolgozik, ír, levelezést folytat, könyveket, dokumentumokat tanulmányoz. Az mondja, van még bőven kutatnivaló a jelképek témakörében. 

A szimbólumkutatásról azt mondta, óriási munka, de amikor már megvan valaminek az eredete, ahhoz már egyáltalán nem nehéz hozzátenni a különböző jelképeket és ezek eredetét megtalálni. Kutatásait az is ösztönözte, hogy úgy érezte, a nyelvészet le van maradva a többi tudomány mögött. „Ma sem tudjuk például, hogy miért van zöngés és zöngétlen mássalhangzó. Vagy egy régi szóban a betűk miért állnak egymás mellett, nem ismerjük azt a szabályt, amelyik mentén egymás mellé kerültek” – magyarázta.

Még a rendszerváltás előtt kereste fel először László Gyula történész professzort, ő mondta neki, hogy ezeket az ötleteket le kell írni. „Ha az ember leírja, másképp fogalmaz, és írás közben még más ötletek is jöhetnek. Ha rossz úton halad is az ember egy kutatásban, kialakul egy rendszer, és az fogja rávezetni arra, hogy az az út hibás. De ha megtalálja a helyes utat, a rendszert be tudja építeni ebbe.

„Merem állítani, hogy egy idő után ezzel foglalkozni érdekesebb, mint akármelyik krimi. Egyik nap egyik jelkép magyarázatát sikerül megtalálni, másik nap másikét, így egyáltalán nem unatkozom” – jegyezte meg. Nem tartja magát nyelvésznek, sem történésznek, hanem építőmérnöknek, akinek talán az átlagosnál jobb a térlátása. Szerinte az egésznek ez a magyarázata.