
Fotó: Kristó Róbert
Utolsó erejével küzdött a tél, szitált a hó, fújt a szél a csíkcsobotfalvi téltemetők arcába, azok viszont ügyet sem vetettek a zord időre, és vidám muzsika meg énekszó mellett vonultak végig az utcákon. A csobotfalvi hagyományőrzők és a Csobod Örökség Egyesülete szervezésében vasárnap, március 6-án farsangtemetést tartottak az említett városrészen is.
2011. március 06., 21:162011. március 06., 21:16
2011. március 07., 14:442011. március 07., 14:44
Csobotfalván a farsangtemetés hagyományát 1997-ben elevenítették fel, azóta minden évben így búcsúztatják a telet a falu lakói. „Azt, hogy milyen volt itt a farsangtemetés, három idős ember mesélte el, kettő még él közülük, Váta Béla bácsi és Ambrus Karcsi bácsi, valamint volt még Kasza Gyula bácsi, akit az Isten nyugtasson. Még akkor magyar világ volt, és ők az 1930-as évekből vették elé a farsangtemetést az emlékezetükből. Béla bácsi azért, mert őt az édesanyja nevelte, és el tudott szökni. Abban az időben a gyermekeket nem engedték ki a kapun, de ő elszökött. Kedves Péter bácsi volt a Szalmás, ő vezette az egészet, ő volt a főnök, és ezt a mostani farsangtemetést annak alapján építettük fel” – mesélte Antal Imre szervező.
A falu körbejárása után a csobotfalvi kultúrház előtt sor került a befejező szertartásra, ahol a Pap könyörgései után (mint például „ments meg minket a templomi csiperkegombáktól” – utalván a gombásodó templomukra) a csobotfalvi farsangolók lelőtték a Kecskét és elégették a Szalmást.
„A mi farsangtemetésünknek a legfontosabb figurája a Szalmás. Én nem is láttam ilyesmit a vidékünkön, hogy a szalma kívül kerül, és abba öltözik bele a Szalmás, és a legvégén élő embert égetnek el úgymond. Ezenkívül voltak nyársak, mert annak idején úgy volt, hogy ahol megfordultak a farsangolók, kihoztak az udvarról egy kicsi szalonnát, kolbászt, amit aztán feltűztek a nyársra, illetve egy kicsi pánkót is, ami a böjtöt jelentette, vagy egy kicsi savanyú káposztát, hagymát, ilyesmit.
Aztán ebből kitaláltuk a Szent Mihály-lovát, a paripát, amelyik a húst el tudja vinni, mert menet közben mindig elvesztek a nyársak és nem volt, amire tűzni a húst. Aztán kialakult lassanként a kecskének is a szerepe. Régen is volt kecske, csak nem tudtuk, hogy mit csináltak vele, aztán kitalálták itt az emberek, hogy meglőtték a kecskét, és ez nagyon mulatságos volt. Így kecskét lövünk, megérkezik a paripa, arra rárakjuk a húst, most van még egy „égig érő” faszulykafa, amire ráaggatjuk a böjtös dolgokat, mert az a böjtöt, az Istenhez vezető utat jelenti, majd jön a pap, az mindig a helyi sérelmeket, aktualitásokat foglalja a beszédébe.
És akkor a legvégén, amikor minden asztalt végigjártunk, akkor elégetik a Szalmás embert, és az a teljes végét jelenti a farsangnak – hála a Jóistennek, mert elég sokat mentünk és ettünk-ittunk, úgyhogy megteltünk egészen. Aztán böjtben egyáltalán nem zenélünk, nem mulatunk, esetleg vannak gyakorlások, próbák ahol felkészülünk a húsvéti ünnepkörre” – tájékoztatott Antal Imre.
A mostani farsangtemetésre is a farsangolókon kívül számos érdeklődő érkezett. Igaz, a Szalmás égetésére kicsit várni kellett, mivel az egyik szekér elé befogott ló megette az elégetésre szánt szalmát, de addig sem unatkozott senki: volt, aki a kultúrházban ropta a táncot, mások az autókat leállító és a sofőröktől pénzt kolduló maszkurákon mulattak.
„A farsang elégetése nagyon fontos a faluban, mert az emberek, attól függetlenül, hogy kihez tartoznak politikailag vagy gazdaságilag, érzelmileg, az elvek szempontjából vagy szociálisan, nem számít, így össze tudnak fogni, és mindenki jól érzi magát, amikor összegyűlünk. És ezt gyakorolni kell, mert a falunak mindig van egy rendje, és ezt a rendet meg kell tartani, ebben nincs válság. A Jóisten ingyen indítja el a füvek növekedését, a nap mindig felkel, és ha a fű kezd megnőni, akkor már lehet megnyírni a juhokat, ha vannak bárányok és tele a pincéd meg a csűröd, akkor nincsen félnivalód. Ezt várjuk a tavasztól!” – hangsúlyozta a szervező.
Noha a csatószegi új vasúti híd már a helyére került, az Újtusnád és Csíkszentsimon közötti vasútvonalon a vágányzár az eredeti határidőig, szeptember 16-ig biztosan tart. Addig továbbra is autóbuszok szállítják az utasokat Csíkszereda és Újtusnád között.
Életének 77. évében elhunyt Major Ágoston, Guszti bácsi, a csíkszeredai sportélet meghatározó alakja. A labdarúgóedző 38 éven át foglalkozott gyerekekkel, több száz csíki fiatal labdarúgó nevelésében vett részt.
Megemlékezést tartanak szerdán, augusztus 26-án az úzvölgyi katonai temetőben – tájékoztatott Csíkszentmárton Község Polgármesteri Hivatala.
Közel két éve működnek Csíkszeredában a digitális hulladékgyűjtőpontok. Noha a szelektív hulladékgyűjtés terén vannak kedvező tapasztalatok, a rendszer működésével továbbra sem elégedett a városvezetés, és a rongálások is aggasztók.
Elkezdődhet jövő héten a csíkszentmártoni korai fejlesztő és rehabilitációs központ teljes felújítása. A 60,7 millió lejes beruházás során nemcsak az épületegyüttest korszerűsítik, hanem új rehabilitációs szolgáltatásokat is kialakítanak.
Átmeneti vagy időszakos vízellátási szünetre kell számítani Csíkszeredában több utcában is kedden, javítási munkálatok miatt.
Egyre nehezebb megélni Hargitafürdőn, hiszen munkahelyek szűntek meg, vállalkozások zártak be, a turizmus pedig túlzottan a téli idényre épül. A településen már keresik a kapaszkodókat a nagy sítervektől a négy évszakos turizmusig.
Elfogadták Csíkszereda városközpontjának védett övezeti rendezési tervét, amely szűkíti a védett központi övezetet, több helyen lazítja az építkezési előírásokat, és a tömbháznegyedek esetében is csökkentheti a bürokráciát.
Visszaköltözhet néhány héten belül a Hargita Megyei Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség a csíkszeredai székházába, ahol már csak az utolsó simításokat és a tereprendezést végzik a teljes korszerűsítés után.
Színpadra állítja Márton Áron püspök életét, hitét és örökségét az Én népem című folkopera, amelyet szombaton 20 órától mutatnak be a csíkszeredai gyorskorcsolyapályán. Az összművészeti produkcióban 130 néptáncos és szereplő vesz részt.
szóljon hozzá!