Csobotfalván is elbúcsúztatták a telet

Tekintse meg fotógalériánkat!

Csobotfalván a farsangtemetés hagyományát 1997-ben elevenítették fel, azóta minden évben így búcsúztatják a telet a falu lakói. „Azt, hogy milyen volt itt a farsangtemetés, három idős ember mesélte el, kettő még él közülük, Váta Béla bácsi és Ambrus Karcsi bácsi, valamint volt még Kasza Gyula bácsi, akit az Isten nyugtasson. Még akkor magyar világ volt, és ők az 1930-as évekből vették elé a farsangtemetést az emlékezetükből. Béla bácsi azért, mert őt az édesanyja nevelte, és el tudott szökni. Abban az időben a gyermekeket nem engedték ki a kapun, de ő elszökött. Kedves Péter bácsi volt a Szalmás, ő vezette az egészet, ő volt a főnök, és ezt a mostani farsangtemetést annak alapján építettük fel” – mesélte Antal Imre szervező.

A falu körbejárása után a csobotfalvi kultúrház előtt sor került a befejező szertartásra, ahol a Pap könyörgései után (mint például „ments meg minket a templomi csiperkegombáktól” – utalván a gombásodó templomukra) a csobotfalvi farsangolók lelőtték a Kecskét és elégették a Szalmást.

„A mi farsangtemetésünknek a legfontosabb figurája a Szalmás. Én nem is láttam ilyesmit a vidékünkön, hogy a szalma kívül kerül, és abba öltözik bele a Szalmás, és a legvégén élő embert égetnek el úgymond. Ezenkívül voltak nyársak, mert annak idején úgy volt, hogy ahol megfordultak a farsangolók, kihoztak az udvarról egy kicsi szalonnát, kolbászt, amit aztán feltűztek a nyársra, illetve egy kicsi pánkót is, ami a böjtöt jelentette, vagy egy kicsi savanyú káposztát, hagymát, ilyesmit.

Aztán ebből kitaláltuk a Szent Mihály-lovát, a paripát, amelyik a húst el tudja vinni, mert menet közben mindig elvesztek a nyársak és nem volt, amire tűzni a húst. Aztán kialakult lassanként a kecskének is a szerepe. Régen is volt kecske, csak nem tudtuk, hogy mit csináltak vele, aztán kitalálták itt az emberek, hogy meglőtték a kecskét, és ez nagyon mulatságos volt. Így kecskét lövünk, megérkezik a paripa, arra rárakjuk a húst, most van még egy „égig érő” faszulykafa, amire ráaggatjuk a böjtös dolgokat, mert az a böjtöt, az Istenhez vezető utat jelenti, majd jön a pap, az mindig a helyi sérelmeket, aktualitásokat foglalja a beszédébe.

És akkor a legvégén, amikor minden asztalt végigjártunk, akkor elégetik a Szalmás embert, és az a teljes végét jelenti a farsangnak – hála a Jóistennek, mert elég sokat mentünk és ettünk-ittunk, úgyhogy megteltünk egészen. Aztán böjtben egyáltalán nem zenélünk, nem mulatunk, esetleg vannak gyakorlások, próbák ahol felkészülünk a húsvéti ünnepkörre” – tájékoztatott Antal Imre.

A mostani farsangtemetésre is a farsangolókon kívül számos érdeklődő érkezett. Igaz, a Szalmás égetésére kicsit várni kellett, mivel az egyik szekér elé befogott ló megette az elégetésre szánt szalmát, de addig sem unatkozott senki: volt, aki a kultúrházban ropta a táncot, mások az autókat leállító és a sofőröktől pénzt kolduló maszkurákon mulattak.

„A farsang elégetése nagyon fontos a faluban, mert az emberek, attól függetlenül, hogy kihez tartoznak politikailag vagy gazdaságilag, érzelmileg, az elvek szempontjából vagy szociálisan, nem számít, így össze tudnak fogni, és mindenki jól érzi magát, amikor összegyűlünk. És ezt gyakorolni kell, mert a falunak mindig van egy rendje, és ezt a rendet meg kell tartani, ebben nincs válság. A Jóisten ingyen indítja el a füvek növekedését, a nap mindig felkel, és ha a fű kezd megnőni, akkor már lehet megnyírni a juhokat, ha vannak bárányok és tele a pincéd meg a csűröd, akkor nincsen félnivalód. Ezt várjuk a tavasztól!” – hangsúlyozta a szervező.