Az eredeti töltöttkáposztában nincs semmi huncutság

Gyaníthatóan bármelyik településnek jól jön (talán rövid időre megkönnyebbülést is jelent), ha akad egy olyan rendezvény, amely nem épp arról szól, amiről az érintett falu, község vagy város híre elterjedt a világban és amire ettől függetlenül továbbra is büszkék a lakosok. De amint a hét végi parajdi gasztronómiai ünnep is bizonyítja, Sóvidéken sem minden a sóról szól, még akkor sem, ha legtöbben közülünk el sem tudjuk képzelni, hogy a töltöttkáposztánk elkészítésében nem használjuk ezt a természet adta ásványi kincset.

Erdélyi ízek Magyarországról

Parajdon immár tizenhatodik alkalommal sikerült megszervezni a Nemzetközi Töltöttkáposzta Fesztivált, és pusztán a rendezvény életben tartása is örömre adhat okot, hiszen amint megtudtuk, nem volt könnyű: „Tavaly a sírból ástuk ki ezt a fesztiváll” – vélekedik a parajdi polgármester, Bokor Sándor. Talán nem árt kihangsúlyozni, hogy a három napos rendezvény elnevezésében nem véletlen a „nemzetközi” szó használata. Használatának jogosságára elég ha annyit mondok, hogy a töltöttkáposzta-versenybe beiratkozó közel két tucatnyi csapat háromnegyede Magyarországról érkezett.

Bár a fesztivál igencsak széles skálán próbálta három napon át szórakoztatni a jelenlevőket, a hangsúly mégiscsak azokra a programokra helyeződött, amelyeket valamilyen úton-módon kapcsolatba lehetett hozni a káposztával. S bár sokak számára a szombati Bojtorján, vagy a vasárnapi Beatrice koncert jelentette a fénypontot, a főszerepet mégiscsak a töltöttkáposzta-verseny jelentette. Említettük már, hogy a megmérettetésen túlsúlyban voltak a magyarországiak, de érkeztek csapatok Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, sőt még a Bákó megyei Hârjáról is. Volt, aki az elkészítési móddal, más a méretével vagy éppen tálalási módjával próbált kitűnni a többiek közül, mondhatni a zsűri vevő volt mindegyikre.

Nincs benne huncutság

A budapesti Mosónők csapata (melyben nemhogy mosónőt, de még nőt sem találtunk) ezúttal is a legkisebb töltöttkáposzta versenyében próbált maradandó alkotni, optimizmusukat mi sem bizonyítja jobban, hogy a zsűri munkájának segítésére nagyítót is hoztak magukkal, ami a pár milliméteres ínyencség szemrevételezésében igen hasznos segédeszköznek bizonyult. A szolnoki Nyugdíjas Vasúti Rendőrök viszont az eredetiségre szavaztak. Elmondásuk szerint csak hagyományos alkotó elemekből állították össze (hús, só, bors) a finomságot. „Nagyanyáink ezt a fajta töltöttkáposztát főzték nekünk, ezt főzzük most mi is unokáinknak. Nincs benne semmi huncutság, csak eredetiség, na meg persze sok szív és lélek” – vallották a szolnokiak.

Megvan a tanulság

Számomra kisebb meglepetést jelentett, hogy a fesztivált több polgármester is megtisztelte jelenlétével. Itt nem a testvértelepülések elöljáróira gondolok, ami ilyenkor szinte elvárt dolog, hanem udvarhelyszéki településvezetőkre, amire nyugodtan rá lehet fogni, hogy nem egy bevett szokás. Később kiderült a titok: a polgármesterek találkozóján hívta meg kollégáit Bokor Sándor parajdi polgármester, a meghívásnak pedig többen is szívesen tettek eleget.

„Örvendek, hogy sikerült megszervezni a fesztivált. Egy nagyszerű rendezvényről van szó, amely évről évre bizonyítja, hogy érdemes vele foglalkozni, népszerűsége pedig kötelez, hogy folytassuk” - mondta a parajdi polgármester, bár azért kitért arra is, ami a töltöttkáposztára éhezőknek kisebb bosszúságot okozott: a fesztivál névadó finomságához csak hosszú sorbaállás eredményeként lehetett hozzájutni. „Sok jó visszajelzést kapunk, de mint minden eseménynek, ennek is megvan a tanulsága. Úgy érzem, még nem vagyunk felkészülve, hogy a megfelelő módon és időben, zökkenőmentesen ki tudjuk szolgálni a jelenlevőket. Tekintve, hogy a Parajd mindig is népszerű volt a turisták körében, mindig megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy fel vagyunk-e mindig készülve ilyen nagyszámú tömeg fogadására. Hát, ami a káposztafesztivált illeti, azt kell mondjam, ezen még csiszolni kell” – vallja Bokor Sándor polgármester.

Határon belül – határtalanul

Gyaníthatóan több programszervező is szívesen magára venné ezt a terhet: az legyen a legnagyobb gond, hogy túl népszerű a rendezvény, ettől függetlenül a parajdi fesztivál sikere is azok táborát erősíti, akik vallják, hogy szükség van ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre. A tizenhat évvel ezelőtt életre hívott káposztafesztivál, amely Alexandru Mironov, az akkori ifjúsági és sportminiszter ötletéből született (hogy a román és magyar nemzet tegye félre a nézeteltéréseket), mára kinőtte, sőt túlnőtte magát, és már népszerűségének határtalanságához sem fűződik kétség. És mi is merjük ígérni jelenlétünket jövőben, sőt az ezt követő „nagykorúsításán” is. Ha szép lesz az idő az Udvarhelyi Híradó sátra mellett keressenek, ha esni fog, akkor meg alatta.