„Halálhíremet határozottan cáfolom”

Azt mondják, sokáig él, akinek halálhírét keltik. Immár Hazug Pista is ezek közé tartozik. A nagy mesemondóról keltett híresztelésre sokan felháborodtak, mondogatják is, szegényes a fantáziája annak, aki csak ilyent tud füllenteni, Hazug Pistának a köröm feketéjét sem éri meg.

Hazug Pista jót nevetett, amikor saját halálának hírét közöltük vele. „Határozottan cáfolom” – mondta derűsen, amikor kedden baktai otthonában felkerestük.

„Higgyék el, a hír nem tőlem származik” – nyugtatott meg, hozzátéve, annyira nem szenved ötlethiányban, hogy ilyesmiket hazudozzon. „Akárhogy volt, s akár milyen nehézségeken mentem keresztül, én az életemet egy percig sem untam. Aki nem tudja, mit kezdjen magával és unatkozik, az meg sem érdemli, hogy éljen. Annak egyenesen jó, ha jön a halál”.

A nyolcvannegyedik éves baktai remete köszöni, jól van, örvend a gyakori látogatóknak, és az élelemet, amit a hozzá betérők visznek, egy-egy történettel hálálja meg. „Ami több egy seggberúgásnál, mind hasznos” – mondja mind az adományokra, mind pedig az ő történetajándékára értve. El is kacagja, néha olyan meséket kanyarít, hogy maga is meglepődik, ráadásul egyik-másikból még ő is tanul. Most sem enged el sztori nélkül, megsúgja, találkozott ő már ezer évet megért remetékkel is. Így van remény, hogy neki is több százados legyen a földi léte: „Ha minden jól megy, száz év múlva is megcáfolom halálhíremet. Csak maguk jöjjenek akkor is ide”.