A csomafalvi csoki-kézműves

A csomafalvi fiatalember a bukaresti Hyperion egyetem menedzsment szakán diplomázott, de tanulás közben kenyérkereső is volt, kőműveskedett. Saját vállalkozásról álmodozott, s ezért több területen is végzett piackutatást, majd Angliába ment dolgozni, hogy a kezdőtőkét a cégalapításhoz megszerezze. Dolgozott kertészetben, raktárban, szabadidejében pedig a környéket járta, ellesni a helyi mesteremberek sikerének titkát. Így lelt rá egy hangulatos csokoládéműhelyre is, ahol a készítmények sokfélesége és íze egyaránt lenyűgözte. Ezt szeretné ő is csinálni – kristályosodott ki a cél, és ezt követően célirányosan járta a hasonló műhelyeket, olvasta a szakkönyveket, majd hazatérve egy neves mestertől, Haraszti Andortól tanult.

Januárban elkezdődött a csokoládékészítés. Ekkorra sikerült a felszereléseket és alapanyagot beszerezni, kísérletezéshez kezdeni. Sorban alakultak az egyedi készítmények: a belga ét-, fehér és tejcsokoládét kombinálta, a táblákat feliratozta, kandírozott és fagyasztva szárított gyümölcsökkel díszítette. Még rózsaborssal, csilipaprikával és gyömbérrel is készített édességet, a család és barátok pedig a termékek főkóstolóivá léphettek elő.

Februárban lett tagja a Fenyőalja Turisztikai és Hagyományőrző Egyesületnek, ennek égisze alatt kínálja termékeit a piacon. A kész termékek mellett megrendelésre is dolgozik. Mint mondja, legtöbben azt óhajtják, hogy pár szavas üzeneteket továbbítson csokinyelven, de kérnek virágmintát és nonfiguratív rajzokat is a táblákba. Különböző formájú édességet is készít, így nyuszi, tojás vagy szív alakút, de büszke a baráti kérésre megalkotott 3 kilogrammos táblára is.

Saját műhelyről álmodik, és nem titkolja, mi mindenre kell figyelni a jó alapanyag mellett ahhoz, hogy a megálmodott csoki megszülessen. Mindenek mellett egy feltétel maradéktalanul kell teljesüljön: ezt szeretni kell.