A borok országának is hívták

Gyergyó a pityókájáról, Kibéd a hagymájáról, a Küküllő mente pedig fehér borairól híres. Így nem csoda, hogy a környék leghíresebb borásza is itt él: Seprődi József nemrég a dicsőszentmártoni Magyar Házban tartott borbemutatót, és közben a környék borászatáról is kaptunk információkat.

Szász Cs. Emese

2010. július 07., 15:552010. július 07., 15:55

2010. július 07., 16:162010. július 07., 16:16

Fotó: Boda L. Gergely

A Kis-Küküllő felső szakasza a hegyvidéki hidegebb időjárás miatt szőlőtermesztésre kevésbé, a mintegy száz kilométernyi alsó szakasza annál inkább alkalmas.

A vidéken már a legrégibb időktől ismeretesek a szőlőművesség és a borkészítés fogásai, amelyekről feljegyzések is maradtak. „Hogy mennyire régi kultúrája van itt a szőlőtermesztésnek, abból is látszik, hogy az 1400-as években átutazó szerzetes annyit írt Dicsőszentmártonról: »gyönyörű szép szőlőskerteket találni«. Azt nem írta le, kik lakják a vidéket, mivel foglalkoznak, csak a szőlőt” – mesélt a dicsőszentmártoni borbizonyítékokról Seprődi József. Az írott feljegyzések mellett azonban festett templomkazetták, karzatok, úrvacsorai ötvösmunkák és hímzések, de a templomok kőajtaira faragott szőlőindák, -fürtök is igazolják a Kis-Küküllő-i szőlőművességet.

„Valamikor ennek a központja volt Dicsőszentmárton, a János-hegyen például szőlőiskola is volt, a kémiai líceum pincéjében pedig Erdély legnagyobb klasszikus borpincéje működött. A pince bár kibírta a világháborúkat, a kommunizmust sajnos már nem” – magyarázta az egykori állapotokat a borász, aki meg van győződve róla, hogy ha valami behozhatná a turistákat a Küküllő mentére, az egy jól működő borpince lenne. „Rendbe kellene hozni azt a pincét, bormúzeumot létrehozni, s akkor lenne amiért eljönni Dicsőbe. Akár minivárost is kialakíthatnánk ott” – tette hozzá a borász.