Tűztánc a jeges krátertavon: látványos film kalandos története

Egy évvel ezelőtt indult el az ADI Harghita által kezelt Visit Harghita weboldala és telefonos applikációja azzal a céllal, hogy a megye látnivalóit, eseményeit, turisztikai értékeit egyetlen felületen elérhetővé tegye. A születésnap alkalmából és a téli szezonra való ráhangolódásképp egy, a Szent Anna-tó befagyott felületén játszódó reklámfilmmel rukkoltak elő. A film többek között a székelyudvarhelyi Picture Lock csapatát és Kenéz Aletta Zselyke munkáját dicséri.

A reklámfilm ötlete Szabó Károly, az ADI Harghita ügyvezető igazgatója fejéből pattant ki.

„Megkerestük azokat az embereket, akikkel ezt meg tudjuk valósítani, a filmes csapatot és a Pro Szent Anna egyesületet, aztán összeraktuk a puzzle-darabokat, kerestünk egy időpontot, amikor össze tudjuk ezt hozni. A film tavaszra készült el, de akkor nem szerettünk volna előrukkolni vele, megvártuk, hogy ismét a télre hangolódjon mindenki” – magyarázta az ügyvezető igazgató.

„A filmes csapat hozzátette a koncepcióját, az eredeti ötletet fel kellett dolgozni, fel kellett építeni. Én inkább abban segítettem, hogy jól összejöjjenek a darabok. Kimentünk, vizet szivattyúztunk a tóból. Nem lett szép a jég, de első próbálkozás volt, sietni is kellett, mert melegedett fel az idő. Nagyon nehéz volt a forgatási nap, főleg a korcsolyás lánynak, de a többieknek is” – magyarázta.

„Elmentünk, megnéztük a helyszínt, kiszámítottuk, hogy a tónak pontosan melyik pontján legyen, hogy a háttérben mi látszódjon” – magyarázta Ibolya. Barni hozzátette, összeraktak egy koreográfiát, amelynek az volt a lényege, hogy a kamera és a korcsolyázó közötti tánc legyen. „Az elképzelés szerint a kamerás is korcsolyázott. Csináltunk próbafelvételeket, elő volt készítve a terep. Kijelöltük azt a pontot a térképen, ahol meg kell csinálni a jeget, Szabó Károly és a munkatársai ki is vitelezték. Harminc méter átmérőjű kör kellett legyen, de vastag volt a hóréteg, több napig dolgoztak rajta, hogy ez létrejöhessen, elkészüljön a jégpálya. Az volt a probléma, hogy nappal meleg volt és éjszaka hideg.

A korcsolyás lányt, Zselykét közben otthon sminkelték, felhívták telefonon és mondták neki, arra kérik, hogy amikor kimegy a helyszínre, ne sírja el magát, legalább a smink ne kenődjön el.

„Nem volt mit csináljunk, mert az alapkoncepció a tánc volt a korcsolyázóval és a kamerával, láttuk, hogy nem fog összejönni, mert nem tudunk ezen a jégen korcsolyázni. Örültünk, ha sétálni tudunk rajta valamennyire. Nem volt senkinek a hibája, ez volt az első kísérlet, mesterségesen kellett megcsinálni, nem voltak gépek, és a hőmérséklet sem kedvezett neki. Amikor megjött Zselyke, az maga volt a csoda. Egyből odament a jégre és elkezdte vizsgálni. Voltak tíz centiméter hosszú jó szakaszok, kis kockák, és mondta, hogy ezeken lehet valamit csinálni. Felvette a korcsolyát, és kitalálta, hogyan lehet ezen a jégen korcsolyázni. Mi is át kellett gyorsan alakítsuk a képi világot, hogy tudjuk úgy felvenni, hogy izgalmas legyen. A lényeg nem változott, csak a képi világa lett egy picit másabb.

Kenéz Aletta Zselyke négy éves kora óta korcsolyázik, pályafutása során mindig, minden korcsoportban országos első volt. Mintegy két éve hagyta abba a profi műkorcsolyázást, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakának diákja lett. A forgatásról elmondta, nagyon jó volt együtt dolgozni a filmes csapattal, és óriási lehetőség volt ez számára. S noha sok nehézség felmerült a forgatás közben a jég és a hideg miatt, maradandó élmény marad ez.

„Előtte már a jégpályán lepróbáltuk a dolgokat, Barninak és Ibolyának sok jó ötlete volt. Amikor megérkeztem a helyszínre, azt láttam, hogy teljesen el vannak keseredve, mert olyan állapotban volt a jég, hogy nem volt biztos, hogy tudok korcsolyázni rajta. Megérkeztem, odarohantam a jéghez, végigjártam, és találtam pici részeket, amelyeken úgy láttam, hogy valamelyest lehet korcsolyázni. A másik nehézség az a hideg miatt volt, egy adott ponton mindenki kezében volt egy pokróc, forró tea, és egyből adták a kezembe, borították rám a melegítőket, ahogy lejöttem a jégről, nehogy megfagyjak. A végén nem tudtam mozgatni a kezeimet, az ujjaimat, annyira megfagytam, hogy már nem tudtam gondolkodni sem” – elevenítette fel a forgatás nehéz pillanatait. Végül egy kürtöskalács-sütőhöz ült be melegedni, majd folytatták sötétedésig a munkát.

„Ilyenben még nem volt részem, nem is szabadott a korcsolya miatt, és nekem ez egy óriási élmény. Mintegy évvel a forgatás előtt hagytam abba a műkorcsolyázást, és elég nehéz időszak volt ez számomra, mert egy tizenöt éves életszakaszt zártam le. Újra meg kellett találnom önmagamat, mert addig csak a korcsolyázás volt számomra. Ez most sokat segített, hogy végleg az életembe zárjam ezt. Annyira felébresztette bennem mindez azon a napon a korcsolya szeretetét, hogy úgy érzem, örökre megmarad bennem.