Alkotói világok találkozása: László Noémi és Kürti Andrea

Az oda-vissza alkotói játékról, amely a Darázsolás nevet kapta, Andi elmesélte: mivel a Gutenberg könyvesbolt az iskolaidőben hetente tartott gyerekfoglalkozásait a márciusi bezárást követően átköltöztette az online térbe, úgy gondolták, hogy nem csak a kicsiknek, a felnőtt olvasóknak is kedveskednek valamivel. „Az alkotóvágy nem szűnik meg csak azért, mert leáll körülöttünk az élet. A bezártság és a napi rutin teljes felborulása sok emberben felfokozza a magányérzetet. A magány legtöbbször megijeszti az embert, pedig számos lehetőség is rejlik benne. A körülöttünk lévő apró szépségeket, a bennünk rejlő apró csodákat, amiket az állandó rohanás és nyüzsgés legtöbbször teljesen elnyom, próbáljuk felszínre hozni ebben a könyvben. A könyv hétről hétre alakul, és a kiadó oldalán oldalán lapozható végig.”

A cím Noémi ötlete volt. A darázsolás egy hímző-varró technika, amivel a bő anyagot szoknyaderékban, vállban, ingnyakon vagy kézelőn tetszetős formában összeráncolják – magyarázta. „Aprólékos és szemet gyönyörködtető munka. Úgy gondoltam, hogy ez valamiféleképpen mindkettőnk munkastílusára vonatkoztatható. És valamiért nagyon tetszett a szó hangzása, utólag jöttem rá, hogy Babits Mihály Balázsolás verscímét juttatja eszembe, ami ráadásul egy gyógyító áldásról szól, és kapcsolódik a fulladáshoz.”

Az alkotók a munkafolyamatot határidőhöz kötötték, hogy az idő ne csússzon ki teljesen a kezükből. Minden héten két vers és két illusztráció jelenik meg: szerdán Noémi ír verset Andi rajzához, szombaton Andi rajzol Noémi verséhez. Így alakul hétről-hétre a könyv, amelyet nyomtatásban is terveznek megjelentetni.

„Ezt Andi találta ki, szép ötlet, így író és illusztrátor viszonya egészen más, sportszerűbb és szervesebb talán. Egyelőre még eléggé az elején járunk, most készül a tizennegyedik rajz-vers pár. Reménykedünk abban, hogy nem fulladunk bele valamiféle monotonitásba. Ezt szeretnénk elkerülni. Ez az egyik nagy kihívás, a másik pedig hogy a negatív gondolatokban, lelkiállapotokban ne merüljünk el. Vagy ha elmerülünk, fel is merüljünk belőlük.”

László Noémi kifejtette: korábban egyszer esett meg vele, hogy festményekhez kellett verset írjon. „Sok évvel ezelőtt a Formák a tubusból című, a budapesti Csimota kiadónál megjelent kötetben Szabó T. Annával és Jónás Tamással közösen írtunk kortárs magyar festők alkotásaihoz gyerekeknek szánt verseket. Így nem volt teljesen új a megfordított szerep. Mindenesetre az a helyzet, hogy énnékem rajz után könnyebb írni, mint rajz előtt. Merthogy a rajz ihletforrásként szolgál, míg ihletforrás (rajz) nélkül, menetrend szerint, azaz hetente egyszer elég nagy erőfeszítés számomra verset írni. Nem működtem ilyen formában eddig soha. A vírushelyzet sok furcsa dolgot idézett elő.”

Kérdésünkre, hogy segítette-e őket ez a közös alkotás a mostani időszakban, Kürti Andrea rámutatott, a tétlenséget nem tudja sokáig elviselni, és szüksége van egyfajta rendszerre a mindennapokban. „Amikor sok időt töltök egyedül, mindig felerősödnek a bennem kavargó érzések, gondolatok. Ezeknek leginkább a képi nyelv segítségével tudok hangot adni, igaz, a nehezebben elviselhető napokon nem egyszerű nem kivetíteni az egészet az aznapi rajzra. De jó az, hogy nem csak a bizonytalansággal, unalommal maradunk az elmúlt hetekből, hanem kézzelfogható nyoma is marad a kéretlenül ránk zuhant négy fal között töltött szabadidőnek.”

A nagy otthonülésben eléggé parttalanná válnak a napok még úgy is, hogy nagyon régóta otthon is dolgozik, így számára egyáltalán nem volt új az, hogy önfegyelmet kell gyakorolni, és le kell ülni a gép elé – felelte László Noémi. „De ebben az elszigeteltségben és monotóniában szinte emberfölötti dolog fegyelmezetten működni.