
„A segítő nem más, mint reményhordozó” – vallotta György Alfréd, aki ötvenedik születésnapján anyai ajándékként kapta első verseskötetét
Fotó: György Alfréd magánarchívuma
Csíksomlyón mutatták be György Alfréd könyvét, amely nemcsak egy új verseskötet, hanem egy élet vallomása is. A kamilliánus szerzetes verseiben és gondolataiban a sebek, a hit és a segítés tapasztalata fonódik össze: a törékenységből remény születik.
2025. augusztus 16., 12:452025. augusztus 16., 12:45
2025. november 12., 16:332025. november 12., 16:33
„Hol összeér az ég a földdel, mint kanóc a lánggal, / Lelked békéjében Isten nyugalomra lel…” – hangzott el a könyvbemutatón György Alfréd kamilliánus szerzetes (az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka) egyik verséből, akinek ötvenedik születésnapjára jelentette meg édesanyja a Totus Tuus című kötetet. A könyvet Nagyboldogasszony ünnepén mutatták be Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban, ahol a szerzővel Balázs Katalin, a Caritas munkatársa beszélgetett. A kötet verseiből Nagy Norbert rendező, színművész olvasott fel. A beszélgetés sokkal több volt irodalmi bemutatónál: egyszerre vallomás és életút-összegzés, ahol a költészet, a hivatás és a segítői tapasztalatok egymásba fonódtak.
György Alfréd története már a születésnél hordozza a törékenység tanúságát: hat hónapra, alig kilencszáz grammal jött a világra. „Akkor kezdtem el járni, amikor mások már iskolába mentek” – emlékezett vissza. De ez a lassú indulás végül is élethosszig tartó úton-lét lett: papként, szerzetesként és költőként járja a maga útját.
Már gyerekkorában, amikor szembesült azzal, hogy más, mint a társai, a költészethez fordult. Előbb csak fejben formálta a sorokat, később papírra is vetette őket.
Nem véletlen, hogy papi jelmondatául Pál apostol szavait választotta: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik”.
A könyvbemutatón György Alfréddel Balázs Katalin beszélgetetett, a kötet verseiből Nagy Norbert olvasott fel
Fotó: Nagy Lilla-Dóra
A most megjelent kötet versei között van, amit egy-egy krízis hívott elő, és olyan is, ami megrendítő életesemény után született. A szerzetes számára a vers sokszor imádság, máskor kérdés, néha pedig vigasz vagy ajándék. Így született például a Felajánlás című költemény is, amelyet még teológushallgatóként írt egyik barátjának, hogy az apja betegsége idején erőt adjon neki.
– vallja. „De amikor más ember érzésével, szenvedésével azonosulok, akkor olyan vers születhet, amely egyszerre az övé és az enyém. Ilyenkor a költészet gyógyító kapcsolattá válik.”
Különösen fontos helye van életében az édesanyjának. Egy történet szerint, amikor édesanyja nem tudott a hazautazásáról, fia egy grafikával és a látogatásával lepte meg. Most, hogy ötven éves lett, ennek mintegy viszonzásaként jelentette meg anyja a verseskötetet. „Amióta elkerültem otthonról, egyre engedelmesebb lettem. Mindenről megkérdeztem, elmondhatom-e anyámnak” – mesélte mosolyogva. Hozzátette: „gyerekkoromban nem voltam ilyen engedelmes”.
Alfréd édesanyja így emlékszik vissza a fiára
Fotó: Nagy Lilla
Az est egyik legmélyebb pillanata akkor jött el, amikor Balázs Katalin arra kérdezett rá: mit tehet a segítő, amikor maga is terheket cipel, és hogyan őrizheti meg reményét, amikor mások fájdalmával találkozik? „Olyan vagyok, mint egy pohár” – felelte a szerzetes.
A segítésben – vallja – nem a nagy gesztusok számítanak, hanem a jelenlét. Néha az, ha csak csendben ülünk a beteg mellett. Máskor az, ha elfogadjuk: nem mindenki akar imádkozni, és ezt is tiszteletben kell tartani. „Sokszor kapok többet egy haldoklótól, mint amennyit én adni tudok” – tette hozzá.
A segítő hivatás veszélyeiről is őszintén beszélt. „Nem az a kérdés, kiégünk-e – mert aki komolyan dolgozik a szociális szférában, ki fog égni. A kérdés az, felismerem-e, és van-e bennem annyi alázat, hogy segítséget kérjek.”
„Én például a liftben szoktam énekelni, amikor senki sem hallja” – mesélte nevetve.
A közönség csendben hallgatta, ahogy a versek és vallomások lassan közös imádsággá váltak
Fotó: Nagy Lilla-Dóra
György Alfréd vallomásaiból kiderült: a segítő munkája nem hibátlanságot jelent, hanem sebezhetőséget, amelyben mégis fény rejlik. Hivatását így fogalmazta meg:
Ez a gondolat lett a Totus Tuus kötet lényege is: az ember törékenységében, sebeiben és másságában is méltó arra, hogy Isten kegyelme átjárja. A költészet pedig ennek a belső munkának a tükre.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
Hét év után új kötettel jelentkezett a kézdivásárhelyi Borcsa Imola. A Majd megérted cím alatt egybefűzött, egymással szoros tartalmi kapcsolatban álló novellákból egy székelyföldi kisvárosi család története bontakozik ki.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
szóljon hozzá!