
„A segítő nem más, mint reményhordozó” – vallotta György Alfréd, aki ötvenedik születésnapján anyai ajándékként kapta első verseskötetét
Fotó: György Alfréd magánarchívuma
Csíksomlyón mutatták be György Alfréd könyvét, amely nemcsak egy új verseskötet, hanem egy élet vallomása is. A kamilliánus szerzetes verseiben és gondolataiban a sebek, a hit és a segítés tapasztalata fonódik össze: a törékenységből remény születik.
2025. augusztus 16., 12:452025. augusztus 16., 12:45
2025. november 12., 16:332025. november 12., 16:33
„Hol összeér az ég a földdel, mint kanóc a lánggal, / Lelked békéjében Isten nyugalomra lel…” – hangzott el a könyvbemutatón György Alfréd kamilliánus szerzetes (az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka) egyik verséből, akinek ötvenedik születésnapjára jelentette meg édesanyja a Totus Tuus című kötetet. A könyvet Nagyboldogasszony ünnepén mutatták be Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban, ahol a szerzővel Balázs Katalin, a Caritas munkatársa beszélgetett. A kötet verseiből Nagy Norbert rendező, színművész olvasott fel. A beszélgetés sokkal több volt irodalmi bemutatónál: egyszerre vallomás és életút-összegzés, ahol a költészet, a hivatás és a segítői tapasztalatok egymásba fonódtak.
György Alfréd története már a születésnél hordozza a törékenység tanúságát: hat hónapra, alig kilencszáz grammal jött a világra. „Akkor kezdtem el járni, amikor mások már iskolába mentek” – emlékezett vissza. De ez a lassú indulás végül is élethosszig tartó úton-lét lett: papként, szerzetesként és költőként járja a maga útját.
Már gyerekkorában, amikor szembesült azzal, hogy más, mint a társai, a költészethez fordult. Előbb csak fejben formálta a sorokat, később papírra is vetette őket.
Nem véletlen, hogy papi jelmondatául Pál apostol szavait választotta: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik”.
A könyvbemutatón György Alfréddel Balázs Katalin beszélgetetett, a kötet verseiből Nagy Norbert olvasott fel
Fotó: Nagy Lilla-Dóra
A most megjelent kötet versei között van, amit egy-egy krízis hívott elő, és olyan is, ami megrendítő életesemény után született. A szerzetes számára a vers sokszor imádság, máskor kérdés, néha pedig vigasz vagy ajándék. Így született például a Felajánlás című költemény is, amelyet még teológushallgatóként írt egyik barátjának, hogy az apja betegsége idején erőt adjon neki.
– vallja. „De amikor más ember érzésével, szenvedésével azonosulok, akkor olyan vers születhet, amely egyszerre az övé és az enyém. Ilyenkor a költészet gyógyító kapcsolattá válik.”
Különösen fontos helye van életében az édesanyjának. Egy történet szerint, amikor édesanyja nem tudott a hazautazásáról, fia egy grafikával és a látogatásával lepte meg. Most, hogy ötven éves lett, ennek mintegy viszonzásaként jelentette meg anyja a verseskötetet. „Amióta elkerültem otthonról, egyre engedelmesebb lettem. Mindenről megkérdeztem, elmondhatom-e anyámnak” – mesélte mosolyogva. Hozzátette: „gyerekkoromban nem voltam ilyen engedelmes”.
Alfréd édesanyja így emlékszik vissza a fiára
Fotó: Nagy Lilla
Az est egyik legmélyebb pillanata akkor jött el, amikor Balázs Katalin arra kérdezett rá: mit tehet a segítő, amikor maga is terheket cipel, és hogyan őrizheti meg reményét, amikor mások fájdalmával találkozik? „Olyan vagyok, mint egy pohár” – felelte a szerzetes.
A segítésben – vallja – nem a nagy gesztusok számítanak, hanem a jelenlét. Néha az, ha csak csendben ülünk a beteg mellett. Máskor az, ha elfogadjuk: nem mindenki akar imádkozni, és ezt is tiszteletben kell tartani. „Sokszor kapok többet egy haldoklótól, mint amennyit én adni tudok” – tette hozzá.
A segítő hivatás veszélyeiről is őszintén beszélt. „Nem az a kérdés, kiégünk-e – mert aki komolyan dolgozik a szociális szférában, ki fog égni. A kérdés az, felismerem-e, és van-e bennem annyi alázat, hogy segítséget kérjek.”
„Én például a liftben szoktam énekelni, amikor senki sem hallja” – mesélte nevetve.
A közönség csendben hallgatta, ahogy a versek és vallomások lassan közös imádsággá váltak
Fotó: Nagy Lilla-Dóra
György Alfréd vallomásaiból kiderült: a segítő munkája nem hibátlanságot jelent, hanem sebezhetőséget, amelyben mégis fény rejlik. Hivatását így fogalmazta meg:
Ez a gondolat lett a Totus Tuus kötet lényege is: az ember törékenységében, sebeiben és másságában is méltó arra, hogy Isten kegyelme átjárja. A költészet pedig ennek a belső munkának a tükre.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.
szóljon hozzá!