Nem önkínzás a tanulás: felnőttként is lehet játszva művelni

Villanyégőt készíteni vagy az emberi hangot rögzíteni addig senkinek sem sikerült. Alfred Nobel az ipari robbantásokat akarta biztonságossá tenni, amivel rengeteg bányamunkásnak válhatott biztonságosabbá az élete. Albert Einstein fiatalkori célja olyan tudományos írások közlése volt, amellyel fel tudta magára hívni a tudományos körök figyelmét. A híres relativitáselmélete ennek nyomán született. E tudósok információkat gyűjtöttek, értelmeztek és újraértelmeztek, majd megint próbálkoztak. Addig, amíg sikerült. Lévén, hogy a gyermekektől is azt várjuk el, hogy megtanulják a háromszög területét kiszámolni, elmondhatjuk, Edison, Nobel, Einstein és minden feltaláló munkája nagyrészt tanulásból áll. Megtanultak olyan dolgokat, amit addig nem tudtak. Érdekes, hogy miközben csodáljuk ezeket az embereket, a tanulásról gondolkodva ritkán jut eszünkbe a felfedező tanulás.

Kivívni mások elismerését

A tanulás fogalmával az iskolai tanuláshoz hasonlító dolgokat azonosítjuk, ami fájdalmas tévedés lehet. Sokan annak örültünk, hogy megszabadultunk az iskolától. A parancsra kiosztott feladatoknak, a mások által meghatározott célok mentén történő tanulásnak és az ehhez köthető információknak sem akkor, sem most nem látjuk sok értelmét.

Noha ezekkel a gyerekérvekkel nem értek egyet, de ezek ellenkezőjéről sem sikerül sokszor meggyőzően érvelnem. Gyakran éppen a szülők erősítik meg a gyermekekben az ilyen látásmódot. Mert ők sem értik az iskolát és annak értelmét. A mai társadalom egy része számára a szociopata juhászfiúból lett milliomos és focicsapat-tulajdonos a hitelesebb sikermodell, mint az iskolai eredményekre épített tanári karrier.

A hasznos szabadidőtöltés

Egész életünk során megoldásra váró feladatokkal szembesülünk. Ezek egy része új készségek elsajátítását feltételezi, ami viszont tanulást jelent. De nem mindenki vállalja a tanulást és azokat az érzéseket sem, amelyeket a tanulás vált ki belőle. Gyakran úgy érezhetjük, hogy ez nekünk nem éri meg. Ehelyett inkább eltereljük a figyelmünket: egy sor technikánk van agyunk tompítására, amivel gondolatainkat blokkolni tudjuk. Ilyen a folyamatosan, cél nélkül, sokat működtetett tv, rádió vagy zene. De ilyenek lehetnek a különösebb cél nélkül fejtett keresztrejtvények, a bamba regények és a szappanoperák. A tipikusan férfias hobbik nagy része sem hoz más hasznot, mint eltereli a figyelmet az érzelmekkel terhelt gondolatoktól. Nem akarom senkinek elítélni a kikapcsolódást célzó kedvteléseit, de észre kell venni:

Mindenki eldöntheti, hogy a kikapcsolódást jelentő tevékenységek közül mit választ. Századszor is megnéz egy meccset, vagy elviszi a gyermekét, unokáját focizni?

Kívülállóként persze lehetetlen megállapítani, hogy egy tevékenység alkotó vagy puszta időtöltés. Azt is figyelembe kell venni, hogy néha az ember nem kap lehetőséget alkotó módon történő kikapcsolódásra. Az viszont ne legyen számunkra szempont, hogy mások szerint mivel kellene szabadidőnket töltenünk. A magunk feladata, hogy átgondoljuk: alakíthatjuk-e úgy szabadidő-tevékenységünket, hogy abból többet nyerjünk kikapcsolódásban és tudásban egyaránt?

Mikor és hogyan érdemes tanulni?

Miután befejeztünk egy tevékenységet – akár munkát, akár magánéleti probléma megoldását –, az agyunk egy ideig a történtek kiértékelésén dolgozik. Ha ezt a folyamatot nem blokkoljuk szándékosan például tévénézéssel, akkor olyan ötletek is felmerülnek, hogy mit tudnánk jobban tenni. Fontos tehát, hogy felszabadítsuk magunkat attól a régi szemlélettől, amely szerint a tanulás valami olyasmi lehet, amit az iskolában követtek el velünk. Ha ez sikerül, akkor megtalálhatjuk azokat a tevékenységeket, amelyek révén jobban felkészülhetünk a jövő kihívásaira, vagy értéket alkothatunk. Meg kell tanulnunk dolgokat másként látni és értékelni. Ha ez sikerül, akkor új készségeket alakíthatunk ki.

Játék közben a gyermek valamit mindig tesz, valamin gondolkodik és élvezi. Vajon mi miként juthatunk el oda, hogy a célirányos tanulásunk megfeleljen ezeknek az elvárásoknak? Ehhez tudatos tervezésre van szükség. Élvezetes tevékenységet nem nehéz találni. Fontos, hogy amikkel foglalkozni szeretünk, azt úgy válogassuk össze, hogy abban hangsúlyosan jelen legyenek olyan dolgok, amiket meg akarunk tanulni. Idegen nyelvet, számítógépet tanulni például játszva is lehet. Ha főzni szeretek, kipróbálhatok egy olyan francia receptet, amit én fordítok le. Levelet írhatok olyannak, aki jól tudja az általam tanult nyelvet. Lássuk, megérti-e vagy jót nevetünk? Interneten keresztül is felhívhatom barátaimat, de ha nem sikerül, nem okoz gondot. A lényeg az, hogy élvezni lehessen a próbálkozást, de az mégse okozzon kudarcot. Élvezzük az apró sikereket: a készségek lépésről lépésre fognak fejlődni.

És ebben akad segítség bőven. Ma már olyan cégek és szakemberek által nyújtott tevékenységek vannak, amelyek eszközöket nyújtanak a játszva tanuláshoz, akár kurzusok formájában, akár a szabadidőben használható tevékenységként. A tanulás lehet tehát élvezetes. És az öregedést is lassítja.

A szerző pszichológus és pszichoterapeuta